Lendvai András

Labdarúgó, sportmenedzser, üzletember

Torontó

Lendvai Andrást idősebb sportbarátai még akkor is nyíregyházinak tartották, amikor már évtizedek óta az Atlanti óceánon túl, Kanadában, a hét és fél ezer kilométerre lévő Torontóban élt. Amikor már lehetett, gyakran látogatott haza, ismerőseit is úgy köszöntötte, mintha tegnap találkoztak volna. Az internet révén naprakész volt, mindig tudta hol helyezkedik el a tabellán kedvenc csapata. Ha itthon járt, nem hagyott ki egyetlen meccset sem. Neki talán soha nem tették fel azt a gyakori kérdést, hogy „Bandi, nem ismersz meg?” Ő is könnyen felismerhető volt. Jellegzetes sportos mozgása, markáns arcvonása bevésődött az emberek emlékezetébe. Bár hullámos sötét hajszíne őszbefordult, egyenes testtartása megmaradt, változatlanul illettek rá a jelzők: focista, sportbarát, menedzser, remek ember.

Mindezt 2014. február 15-től már csak múlt időben mondhatjuk – Lendvai András (Bandi) életének 87., házasságának 65. évében végleg eltávozott közülünk.

Lendvai András az ötvenes-hatvanas évek Szabolcs megyei labdarúgóéletének emblematikus figurája volt. A negyvenes évek végén gimnazistaként figyeltek fel futballtehetségére, és a Debreceni Vasutas (DVSC) szerződtette, ahol öt évig játszott. Azután a Nyíregyházi Építőknél, majd a Spartacusnál futballozott. Miután a Testnevelési Főiskolán oklevelet szerzett, edzőként folytatta ugyanott. Korát megelőzve közismert és kiváló sportmenedzser lett. 1954–69 között a megyében minden sportbarát tudta ki ő, ki is az a Lendvai Bandi.

Népszerű ember volt, sokan szerették, de életének bizonyos részeiről, főleg a gyermekkoráról még a barátai is keveset tudtak. A gyászhír kellett ahhoz, hogy a maga teljeségében feltáruljon előttünk egy küzdelmes, különös élettörténet.

Mándokon született 1927. augusztus 30-án. Szülei termény- és burgonyaexportőrök voltak mindaddig, amíg a zsidótörvények be nem tiltották a külföldi utazást és be nem vonták az exportengedélyt. Ezek után nyúltenyésztésbe fogtak, hogy el tudják tartani a négyfős családot. András Mándokon kezdte, majd a debreceni zsidó gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol az iskola focicsapatának fontos tagja lett. Azonban 17 évesen családjával elhurcolták Auschwitzba, ahol elválasztották édesanyjától és nővérétől. Édesapjával Buchenwaldba vitték kényszermunkára. Mint családtagnak, neki kellett a krematórium lángjaiba tenni apját, nagybátyját és unokatestvérét, akik belehaltak a kínzásokba. Szabadulása a dachaui koncentrációs táborban érte, mely után hetekig az amerikaiak katonai kórházában ápolták.

Az elhatározása, hogy visszamenjen Magyarországra, nem volt egyszerű. A zsidó szervezetek Izrael felé terelték, mások arról próbálták meggyőzni, hogy az oroszok miatt ne menjen haza. Keresett-kutatott édesanyja és nővére után, miközben azt sem tudta, élnek-e. Eközben már focizgatott és nagy jövőt jósoltak neki. Azonban a hazaszeretete felülkerekedett minden ígéreten, ajánlaton. Hazatért Mándokra, szülőfalujába – ahol meglepetésére édesanyja és testvére várták. Befejezte gimnáziumi tanulmányait, munkába állt, majd huszonkét évesen megnősült.

Sikeres volt a sportban és a munkában is. Miután elvégezte a Közgazdaság-tudományi Egyetemet, a családi hagyományokat immár felsőfokú birtokában folytatta és a Nyíregyházi Terményforgalmi Vállaltnál gyorsan lépdelt a ranglétrán, hamarosan megyei igazgatónak nevezték ki.

Sajnálatos módon származásánál fogva ismét sokszor megalázták a futballpályán és az életben, ez bántotta. Amikor azonban 1956-ban lehetősége nyílt volna elmenni, felesége áldott állapota miatt mégis maradt hazájában, miközben nővére, Kató és családja Kanadában talált nyugalomra. Torontóban telepedtek le, ahová az édesanya is követte őket. A forradalom után András keményen dolgozott és családjának biztonságos, az akkori körülményekhez képest jó életet biztosított. Kiváló munkáját elismerve a Budapesti Terményforgalmi Központ igazgatójának nevezték ki.

Nem lehet tudni, hogy az éledő antiszemitizmus bántotta, vagy a családegyesítés ereje volt erősebb: 1969-ben turistavízumot szerzett, és a külföldi útról nem tért haza. Feleségével, Klárikával, két gyermekével, Ágikával és Marikával emigrált, akkori kifejezéssel éve, disszidált. Természetes volt, hogy a család közelébe, Torontóba költöztek.

Az újrakezdés nagyon nehéz volt, két gyerekkel, nyelvtudás nélkül. Végül mégis talpra állt, és Kanadában is üzletemberként dolgozott. A rendszerváltás után egy ideig itthon is vállalkozott: lányával közös utazási irodája szinte légihidat üzemeltetett Torontó és Budapest között. Kanadaiak ezrei ismerhették meg általa fővárosunk fürdőit, nevezetességeit. Autókereskedelemmel, pénzügyi szolgáltatással is próbálkozott, de az akkori korrupció miatt nem tudott kibontakozni. 

Torontóban csaknem minden magyar rendezvényt támogatott, segítette az ottani Fradi futballcsapatot, kitartóan támogatta a Rákóczi Alapítványt, azon belül a magyarságismereti mozgótábort. Betegsége hirtelen döntötte le, halála idős kora ellenére váratlan volt.

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése