2009.

Zavartalan csendsziget, ahol a világ a parttalan semmitől szalad az ég aljáig, vagy azon is túl. Nyálkás, moszatos sekély vízén két vitorlás piheg az út után, vagy a hosszabb út előtt, nem tudhatjuk.  Huszár Boglárka merészen alkalmazott színei csalogatnak, hogy még merészebben tovább gondoljuk a témát. A gazdátlan vitorlásokat gyenge szél lebegteti, a víz mérete, és csillogása uralja a képet, a jól elhelyezett árnyékok azt sugallják, mintha csak papírhajókat engedtünk volna szabadon .Nincs különösebb utalás, a természet adta szépség leegyszerűsíti, de fel is emeli a végtelenség érzését. A víz, és az ég eggyé olvadt, jó hátteret biztosítva az elnyűtt vitorlák vásznainak. Időzített időzavarunkat engedjük szabadon a felszedett horgonyainkkal.