Itt van az Ősz, szólt a Szellő 

Csiporkát és Bíborkát megmenti egy lágy fuvallat 

Csiporka, a csíkos hasú bogárlány a nyárutó késői napsugaraiban fürdette arcát, és jólesően kinyújtóztatta tagjait kényelmes gombaágyán. Már majdnem álomra zárta folyton lecsukódó szemeit egy könnyed, délutáni szunyókálásra, amikor valami nagyot koppant az orrán.

– Na, Bíborka! Miért dobálsz?! – kérdezte morcosan. Mivel sokáig nem érkezett válasz, kénytelen-kelletlen felült, és szétnézett. Ámulva látta, hogy színes falevelek borítják gombaházuk padlóját, a környező fonnyadtzöld füvet, és a virágokat. Épp kiáltásra nyitotta száját, vett egy jó nagy levegőt, hogy maga mellé hívja barátnőjét, Bíborkát, a pillangólányt, amikor egy halk reccsenést hallott, ő maga pedig a földre zuhant.

– Mi történik itt??? Jaj, a fenekem, a hátam!!!

Lassan, óvatosan, az orv támadót fürkészve, és a fájdalomtól sziszegve kezdett feltápászkodni, amikor Bíborka váratlanul mellé huppant.

– Sehol nem találok virágokat! Nincs virágpor, nektár! Éhen veszek! – jajongott éhes hasára szorítva vékony karjait. – Te meg mit keresel a földön, Csiporka? Hol vannak az ágyaink? És a gombaházunk???!!! – nyitotta a döbbenettől tágra amúgy is nagy szemeit Bíborka.

– Itt van minden a földön, a falevelek alatt – dugta ki végre a fejét Csiporka a levéltakaró alól. – Valami furcsa történik velünk. Egyre hűvösebb van, folyton borzongok!

– Hullanak a falevelek, eltűntek a virágok, összefonnyadtak a gombák – folytatta a pusztuláson elszomorodva Bíborka.

– Nem maradhatunk itt tovább! – sóhajtott Csiporka.

– De igen! Az erdőszél az én világom, az én hazám! Nem megyek innen sehová! – toppantott idegesen az éhségmardosta hasú Bíborka.

– Pedig jobban teszitek, ha beköltöztök a városba! – sóhajtotta közeledtében a jószándékú, mindig segítőkész Szellő.

– Napsütést akarok, virágokat és a gombaházamat! – sírta el magát Bíborka.

– Tegnap a város felé fújdogáltam – simította körbe a pillangót vigasztalóan Szellő. Láttam, hogy ott házakban élnek az emberek és az állatok, falak között, tetővel a fejük felett. Ha oda költöznétek, mindig találnátok ennivalót és nem áznátok, fáznátok – javasolta.

– Te tudod, mi történik most a természetben??? – álmélkodott Csiporka elfeledkezve szomorúságáról, fájdalmairól.

– Kezdődik az ősz – felelte egyszerűen Szellő.

– A micsodaaa??? – ámuldozott Szellő okosságán, tájékozottságán már Bíborka is.

– Az ősz egy évszak. Ti tavasszal jöttetek a világra a kiserkenő leveleken. Azt követte a napsugaras, forró nyár, teli virággal, terméssel, és most köszöntött be az ősz. Egyre hűvösebb lesz, esni fog az eső. A növények elszáradnak, összefonnyadnak.

– És utána? – kíváncsiskodott tovább Bíborka.

– Utána érkezik a tél. A fák téli álomra hajtják kopasz fejüket. A felhőkben megfagy a vízpára, és fehér hótakaró borít be mindent. A Nap is pihen, így egyre kevesebb ideig lesz világosság. Hosszú, hideg éjszakák jönnek – adta tovább évszázados tapasztalatait Szellő.

– Akkor tényleg el kell innen költözünk, Bíborka! Induljunk minél hamarabb!

– Köszönjük, Szellő, hogy jobb belátásra bírtál bennünket – hálálkodott Bíborka. Szavai közben jól hallhatóan összekoccantak szívókái az éhségtől, a fázástól, és az újdonságtól való félelemtől. – Induljunk, Csiporka! Repülök fölötted, mutatom az utat! Kövess! – libbent fel megdermedt szárnyait jólesően átmozgatva Bíborka.

Csiporka mosolyogva búcsút intett Szellőnek, majd útnak indult. Néhány lépés után azonban feladta a küzdelmet.

– Bíborka! Állj meg! Nem tudok átmászni a levéltakarón! Mindenbe beleakad a lábam, a karom, a szárnyam!

Bíborka tanácstalanul leszállt és megpróbálta áthúzni barátnőjét egy nagy, elszáradt fűcsomón.

– Nem bírlak kihúzni, sem átemelni! – lihegte. Mi lesz most velünk??? – sírta el magát az amúgy mindig vidám pillangó, aznap már másodjára.

– Várjatok, segítek! – fordult vissza azonnal segélykiáltásukat meghallva Szellő. Fogjátok meg egymás kezét és számoljatok háromig!

– Egy, kettő, három! – kiáltották a lányok.

Szellő vett egy nagy levegőt és teli tüdővel repíteni kezdte őket és a körülöttük lehullott sok-sok színes falevelet a város felé.

* * *

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése