Itt van az Ősz, szólt a Szellő 

Csiporkát és Bíborkát megmenti egy lágy fuvallat 

Csiporka, a csíkos hasú bogárlány a nyárutó késői napsugaraiban fürdette arcát, és jólesően kinyújtóztatta tagjait kényelmes gombaágyán. Már majdnem álomra zárta folyton lecsukódó szemeit egy könnyed, délutáni szunyókálásra, amikor valami nagyot koppant az orrán.

– Na, Bíborka! Miért dobálsz?! – kérdezte morcosan. Mivel sokáig nem érkezett válasz, kénytelen-kelletlen felült, és szétnézett. Ámulva látta, hogy színes falevelek borítják gombaházuk padlóját, a környező fonnyadtzöld füvet, és a virágokat. Épp kiáltásra nyitotta száját, vett egy jó nagy levegőt, hogy maga mellé hívja barátnőjét, Bíborkát, a pillangólányt, amikor egy halk reccsenést hallott, ő maga pedig a földre zuhant.

– Mi történik itt??? Jaj, a fenekem, a hátam!!!

Lassan, óvatosan, az orv támadót fürkészve, és a fájdalomtól sziszegve kezdett feltápászkodni, amikor Bíborka váratlanul mellé huppant.

– Sehol nem találok virágokat! Nincs virágpor, nektár! Éhen veszek! – jajongott éhes hasára szorítva vékony karjait. – Te meg mit keresel a földön, Csiporka? Hol vannak az ágyaink? És a gombaházunk???!!! – nyitotta a döbbenettől tágra amúgy is nagy szemeit Bíborka.

– Itt van minden a földön, a falevelek alatt – dugta ki végre a fejét Csiporka a levéltakaró alól. – Valami furcsa történik velünk. Egyre hűvösebb van, folyton borzongok!

– Hullanak a falevelek, eltűntek a virágok, összefonnyadtak a gombák – folytatta a pusztuláson elszomorodva Bíborka.

– Nem maradhatunk itt tovább! – sóhajtott Csiporka.

– De igen! Az erdőszél az én világom, az én hazám! Nem megyek innen sehová! – toppantott idegesen az éhségmardosta hasú Bíborka.

– Pedig jobban teszitek, ha beköltöztök a városba! – sóhajtotta közeledtében a jószándékú, mindig segítőkész Szellő.

– Napsütést akarok, virágokat és a gombaházamat! – sírta el magát Bíborka.

– Tegnap a város felé fújdogáltam – simította körbe a pillangót vigasztalóan Szellő. Láttam, hogy ott házakban élnek az emberek és az állatok, falak között, tetővel a fejük felett. Ha oda költöznétek, mindig találnátok ennivalót és nem áznátok, fáznátok – javasolta.

– Te tudod, mi történik most a természetben??? – álmélkodott Csiporka elfeledkezve szomorúságáról, fájdalmairól.

– Kezdődik az ősz – felelte egyszerűen Szellő.

– A micsodaaa??? – ámuldozott Szellő okosságán, tájékozottságán már Bíborka is.

– Az ősz egy évszak. Ti tavasszal jöttetek a világra a kiserkenő leveleken. Azt követte a napsugaras, forró nyár, teli virággal, terméssel, és most köszöntött be az ősz. Egyre hűvösebb lesz, esni fog az eső. A növények elszáradnak, összefonnyadnak.

– És utána? – kíváncsiskodott tovább Bíborka.

– Utána érkezik a tél. A fák téli álomra hajtják kopasz fejüket. A felhőkben megfagy a vízpára, és fehér hótakaró borít be mindent. A Nap is pihen, így egyre kevesebb ideig lesz világosság. Hosszú, hideg éjszakák jönnek – adta tovább évszázados tapasztalatait Szellő.

– Akkor tényleg el kell innen költözünk, Bíborka! Induljunk minél hamarabb!

– Köszönjük, Szellő, hogy jobb belátásra bírtál bennünket – hálálkodott Bíborka. Szavai közben jól hallhatóan összekoccantak szívókái az éhségtől, a fázástól, és az újdonságtól való félelemtől. – Induljunk, Csiporka! Repülök fölötted, mutatom az utat! Kövess! – libbent fel megdermedt szárnyait jólesően átmozgatva Bíborka.

Csiporka mosolyogva búcsút intett Szellőnek, majd útnak indult. Néhány lépés után azonban feladta a küzdelmet.

– Bíborka! Állj meg! Nem tudok átmászni a levéltakarón! Mindenbe beleakad a lábam, a karom, a szárnyam!

Bíborka tanácstalanul leszállt és megpróbálta áthúzni barátnőjét egy nagy, elszáradt fűcsomón.

– Nem bírlak kihúzni, sem átemelni! – lihegte. Mi lesz most velünk??? – sírta el magát az amúgy mindig vidám pillangó, aznap már másodjára.

– Várjatok, segítek! – fordult vissza azonnal segélykiáltásukat meghallva Szellő. Fogjátok meg egymás kezét és számoljatok háromig!

– Egy, kettő, három! – kiáltották a lányok.

Szellő vett egy nagy levegőt és teli tüdővel repíteni kezdte őket és a körülöttük lehullott sok-sok színes falevelet a város felé.

* * *

(A szerző Facebook oldala ITT.)

Írta és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése