Indokolatlanul banduklunk

Volt alma materemben, Kisvárdán, a százéves Bessenyei György Gimnáziumban tartottam előadást. Mint az ilyenkor lenni szokott, sokan nem a nagy nyilvánosság előtt teszik fel a kérdésüket, hanem az előadás után odajönnek, és személyesen teszik ezt meg. Ezúttal is így történt. Volt, aki az újságokban előforduló hibás elválasztáson sajnálkozott, amelyet nyilvánvalóan a számítógépes szövegszerkesztés okoz. Az illető azt is felvetette, hogy vajon nem rontja-e ez el a diákok helyesírását. Sajnos azt kellett mondanom, hogy azért nem, mert a fiatalok nem olvasnak napilapot, legfeljebb az internetes portálokról tájékozódnak időnként a világ dolgairól.

Másvalaki a határozott névelő használatát kifogásolta a személynevek előtt. Erről így ír a Magyar nyelvhasználati szótár: „A személynevek eleve határozottak, ezért nem szokás kitenni eléjük a névelőt. Mégis a népnyelvben, az oldottabb társalgási nyelvben előfordul a névelőzés a személynevek előtt. Jelzői értékű használata is lehet a névelőnek, például: a Latabár. Ő nem csupán egy színész, hanem ő a Latabár, egy fogalom.”

S természetesen megjelent az a típusú kérdező is, akinek már megvan a válasza a kérdésre, csupán megerősítést vár, s ha nem az történik, még egy kicsit meg is haragszik. Elöljáróban még annyit, hogy az ilyen kérdésfeltevők, csak idézőjelben, fekete, fehér, igen, nem válaszban gondolkodnak, az átmenetet, a kettősséget nem szívesen fogadják el. Úgy vélik, a nyelv olyan, mint Victor Hugo regényének,  A párizsi Notre-Dame-nak a hősei, akik egy-egy fekete-fehér tulajdonság megtestesítői: az emberi jóságé, tisztaságé, és a sötét ördögi gonoszságé. Így például Phoebus kapitány töretlen hűséggel ragaszkodik szerelméhez, vele szemben Claude Frollo a székesegyház esperese, ördögi szenvedélyek megszállottja.

No, de kanyarodjunk vissza a kérdéshez! A felvetés a következő volt: „Melyik a helyes? Az indokolás vagy az indoklás?” Természetesen egy-egy probléma előtt célszerű tájékozódni a szakirodalomban, azonban most nem volt erre lehetőség, viszont úgy véltem, hogy mindkettő elfogadható. Ellentétben a kérdezővel, aki szerint az indoklás teljességgel hibás. Odahaza természetesen utánanéztem. Egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének honlapján, az úgy nevezett e-szókincs, alaktani táblázatok oldalán. A szótőt beütve elolvashatjuk a legjellemzőbb toldalékolt alakjait. Az indokol ige esetében kétszer esik ki a második o hangzó, igaz, a táblázatban csak zárójelben szerepel: a folyamatos melléknévi igenévi formában az indokoló mellett ott van az indokló, valamint az –ás képzős alakjában az indokolás mellett ott van az indoklás. Ugyanakkor az internetes keresőben az indoklás háromszor annyi alkalommal fordul elő, mint az indokolás. Érdekességként megjegyzem még, hogy most vettem észre, a számítógépem az indoklót aláhúzta pirossal, az indoklást viszont nem. Hasonló szavakat megvizsgálva a következőket mondhatjuk még el. A bandukol igének csak a bandukolás, a kakukkol igének pedig csak a kakukkolás alakja létezik, tehát banduklás és kakukklás nincs. Ezzel szemben az esdekel igének csak az esdeklés képzett formája létezik.

Ezen nem kell csodálkozni, a magyar nyelv nem olyan, mint az eszperantó, hanem természetes nyelv, ahol nem mindig ugyanaz a törvényszerűség érvényesül. Úgyhogy bizonyára ismeretlen kérdezőm is megbocsátja, hogy nem teszem meg azt, amire kért. Nem írom meg a legfőbb ügyésznek, hogy hibásan beszélnek.

*** 

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése