Indokolatlanul banduklunk

statue-1.jpgVolt alma materemben, Kisvárdán, a százéves Bessenyei György Gimnáziumban tartottam előadást. Mint az ilyenkor lenni szokott, sokan nem a nagy nyilvánosság előtt teszik fel a kérdésüket, hanem az előadás után odajönnek, és személyesen teszik ezt meg. Ezúttal is így történt. Volt, aki az újságokban előforduló hibás elválasztáson sajnálkozott, amelyet nyilvánvalóan a számítógépes szövegszerkesztés okoz. Az illető azt is felvetette, hogy vajon nem rontja-e ez el a diákok helyesírását. Sajnos azt kellett mondanom, hogy azért nem, mert a fiatalok nem olvasnak napilapot, legfeljebb az internetes portálokról tájékozódnak időnként a világ dolgairól.

Másvalaki a határozott névelő használatát kifogásolta a személynevek előtt. Erről így ír a Magyar nyelvhasználati szótár: „A személynevek eleve határozottak, ezért nem szokás kitenni eléjük a névelőt. Mégis a népnyelvben, az oldottabb társalgási nyelvben előfordul a névelőzés a személynevek előtt. Jelzői értékű használata is lehet a névelőnek, például: a Latabár. Ő nem csupán egy színész, hanem ő a Latabár, egy fogalom.”

S természetesen megjelent az a típusú kérdező is, akinek már megvan a válasza a kérdésre, csupán megerősítést vár, s ha nem az történik, még egy kicsit meg is haragszik. Elöljáróban még annyit, hogy az ilyen kérdésfeltevők, csak idézőjelben, fekete, fehér, igen, nem válaszban gondolkodnak, az átmenetet, a kettősséget nem szívesen fogadják el. Úgy vélik, a nyelv olyan, mint Victor Hugo regényének,  A párizsi Notre-Dame-nak a hősei, akik egy-egy fekete-fehér tulajdonság megtestesítői: az emberi jóságé, tisztaságé, és a sötét ördögi gonoszságé. Így például Phoebus kapitány töretlen hűséggel ragaszkodik szerelméhez, vele szemben Claude Frollo a székesegyház esperese, ördögi szenvedélyek megszállottja.

No, de kanyarodjunk vissza a kérdéshez! A felvetés a következő volt: „Melyik a helyes? Az indokolás vagy az indoklás?” Természetesen egy-egy probléma előtt célszerű tájékozódni a szakirodalomban, azonban most nem volt erre lehetőség, viszont úgy véltem, hogy mindkettő elfogadható. Ellentétben a kérdezővel, aki szerint az indoklás teljességgel hibás. Odahaza természetesen utánanéztem. Egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének honlapján, az úgy nevezett e-szókincs, alaktani táblázatok oldalán. A szótőt beütve elolvashatjuk a legjellemzőbb toldalékolt alakjait. Az indokol ige esetében kétszer esik ki a második o hangzó, igaz, a táblázatban csak zárójelben szerepel: a folyamatos melléknévi igenévi formában az indokoló mellett ott van az indokló, valamint az –ás képzős alakjában az indokolás mellett ott van az indoklás. Ugyanakkor az internetes keresőben az indoklás háromszor annyi alkalommal fordul elő, mint az indokolás. Érdekességként megjegyzem még, hogy most vettem észre, a számítógépem az indoklót aláhúzta pirossal, az indoklást viszont nem. Hasonló szavakat megvizsgálva a következőket mondhatjuk még el. A bandukol igének csak a bandukolás, a kakukkol igének pedig csak a kakukkolás alakja létezik, tehát banduklás és kakukklás nincs. Ezzel szemben az esdekel igének csak az esdeklés képzett formája létezik.

Ezen nem kell csodálkozni, a magyar nyelv nem olyan, mint az eszperantó, hanem természetes nyelv, ahol nem mindig ugyanaz a törvényszerűség érvényesül. Úgyhogy bizonyára ismeretlen kérdezőm is megbocsátja, hogy nem teszem meg azt, amire kért. Nem írom meg a legfőbb ügyésznek, hogy hibásan beszélnek.

***  minya_karoly.jpg

Nyelvünkben élünk

Dr.  Minya Károly rovata

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése