Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Indokolatlanul banduklunk
Volt alma materemben, Kisvárdán, a százéves Bessenyei György Gimnáziumban tartottam előadást. Mint az ilyenkor lenni szokott, sokan nem a nagy nyilvánosság előtt teszik fel a kérdésüket, hanem az előadás után odajönnek, és személyesen teszik ezt meg. Ezúttal is így történt. Volt, aki az újságokban előforduló hibás elválasztáson sajnálkozott, amelyet nyilvánvalóan a számítógépes szövegszerkesztés okoz. Az illető azt is felvetette, hogy vajon nem rontja-e ez el a diákok helyesírását. Sajnos azt kellett mondanom, hogy azért nem, mert a fiatalok nem olvasnak napilapot, legfeljebb az internetes portálokról tájékozódnak időnként a világ dolgairól.
Másvalaki a határozott névelő használatát kifogásolta a személynevek előtt. Erről így ír a Magyar nyelvhasználati szótár: „A személynevek eleve határozottak, ezért nem szokás kitenni eléjük a névelőt. Mégis a népnyelvben, az oldottabb társalgási nyelvben előfordul a névelőzés a személynevek előtt. Jelzői értékű használata is lehet a névelőnek, például: a Latabár. Ő nem csupán egy színész, hanem ő a Latabár, egy fogalom.”
S természetesen megjelent az a típusú kérdező is, akinek már megvan a válasza a kérdésre, csupán megerősítést vár, s ha nem az történik, még egy kicsit meg is haragszik. Elöljáróban még annyit, hogy az ilyen kérdésfeltevők, csak idézőjelben, fekete, fehér, igen, nem válaszban gondolkodnak, az átmenetet, a kettősséget nem szívesen fogadják el. Úgy vélik, a nyelv olyan, mint Victor Hugo regényének, A párizsi Notre-Dame-nak a hősei, akik egy-egy fekete-fehér tulajdonság megtestesítői: az emberi jóságé, tisztaságé, és a sötét ördögi gonoszságé. Így például Phoebus kapitány töretlen hűséggel ragaszkodik szerelméhez, vele szemben Claude Frollo a székesegyház esperese, ördögi szenvedélyek megszállottja.
No, de kanyarodjunk vissza a kérdéshez! A felvetés a következő volt: „Melyik a helyes? Az indokolás vagy az indoklás?” Természetesen egy-egy probléma előtt célszerű tájékozódni a szakirodalomban, azonban most nem volt erre lehetőség, viszont úgy véltem, hogy mindkettő elfogadható. Ellentétben a kérdezővel, aki szerint az indoklás teljességgel hibás. Odahaza természetesen utánanéztem. Egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének honlapján, az úgy nevezett e-szókincs, alaktani táblázatok oldalán. A szótőt beütve elolvashatjuk a legjellemzőbb toldalékolt alakjait. Az indokol ige esetében kétszer esik ki a második o hangzó, igaz, a táblázatban csak zárójelben szerepel: a folyamatos melléknévi igenévi formában az indokoló mellett ott van az indokló, valamint az –ás képzős alakjában az indokolás mellett ott van az indoklás. Ugyanakkor az internetes keresőben az indoklás háromszor annyi alkalommal fordul elő, mint az indokolás. Érdekességként megjegyzem még, hogy most vettem észre, a számítógépem az indoklót aláhúzta pirossal, az indoklást viszont nem. Hasonló szavakat megvizsgálva a következőket mondhatjuk még el. A bandukol igének csak a bandukolás, a kakukkol igének pedig csak a kakukkolás alakja létezik, tehát banduklás és kakukklás nincs. Ezzel szemben az esdekel igének csak az esdeklés képzett formája létezik.
Ezen nem kell csodálkozni, a magyar nyelv nem olyan, mint az eszperantó, hanem természetes nyelv, ahol nem mindig ugyanaz a törvényszerűség érvényesül. Úgyhogy bizonyára ismeretlen kérdezőm is megbocsátja, hogy nem teszem meg azt, amire kért. Nem írom meg a legfőbb ügyésznek, hogy hibásan beszélnek.
***
Nyelvünkben élünk
Dr. Minya Károly rovata
Varázslat
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése