Felrobbant a szivárvány

Írta: M. Szlávik Tünde

Az év utolsó tanítási napja volt. Holle anyó dunyha helyett óriási teaszűrőt rázogatott széles párkányú ablakából, porcukorhavat szitálva az iskola belső udvarán álló játszóházra. Gyermekálomba illően mesebeli lett a táj. Az ötödikesek termében a kettesével összetolt padokra terített újságpapírokon frissen festett gipsz karácsonyfadíszek száradtak: ábrándos arcú, rózsaszínre pingált angyalkák, tarkabarka hóemberek, piros kéményseprők, melyektől a szegény sulifenyő megint úgy fog kinézni, mintha felrobbant volna rajta a szivárvány. 

Kati néni könnyed, gyors mozdulatokkal csengőt, csillagot, karácsonyfát vágott ki egy vastag kartonlapból, majd a kislányokra bízta, hogy rajzoljanak minél többet az egyszerű motívumokból a puha, bordó filcre. Csillogó flitterekkel, apró gyöngyökkel kivarrva mutatós dísz lesz majd az otthoni fákon. A fiúk ezalatt szilikon mellű krampuszlányokat és széttárt kabáttal nagy-nagy meglepetést okozó mikulásokat firkálgattak a táblára, és a mind vadabbul kavargó havat bámulták. A gipszfestés még elment, de szabni, varrni már nem elég férfias tízéves korban. 

Kati néni szemüvegét az orra hegyén egyensúlyozva sokadjára próbálta befűzni a cérnát a tűbe, s ez annyira lefoglalta, hogy azt sem tudta, mire ad lassú fejbólogatásokkal engedélyt. Csak arra figyelt fel, hogy a szélesre tárt ablakon keresztül hirtelen hideg levegő zúdul a terembe. De mire megszólalhatott volna, az ablakot visszazárták, s az izgága Jóska elégedetlenül közölte a lesújtó hírt:

– A hó nem tapad. Na, ennyit a hócsatáról, bár a lányokat meg lehet majd mosdatni benne.
Majd kárörvendően elvisította magát:

– Karcsi! Ott megy apád!  

Az utcán sötét tolldzsekis, usankás férfi görnyedt mankóul szolgáló biciklijére. Fekete szakállán megült a hó, arca időnként ködbe borult, ahogy a szél visszacsapta rá a szája sarkában tartott cigaretta füstjét. A járgányhoz simuló jobb lábával rövidebbeket, baljával hosszabbakat lépve sántikált, ettől mozgása kissé teveszerűen hullámzóvá vált. Meg-megállt, láthatatlan ellenfelét fenyegetve valamelyik öklével, aztán tovább botorkált az egyre nagyobb pelyhekben szakadó hóban. 

A fiúk mind az ablakhoz tódultak. A koravén arcú, fekete bozontú Karcsi nem vett részt a mókában, derekát lovaglóülésben a radiátorhoz szorította, megpróbált minél több meleget magába szívni. Fejét enyhén hátrabillentve  kilesett a függöny alatt. Tudta, melyik irányba kell néznie… Apja a kocsma felől jön, ez ma már a harmadik kör lehet… 

A tanárnőnek sikerült végre átjutnia cérnájával a tű fokán, s felpillantott. Megborzongott Karcsi sötét tekintetétől.

– Még nem is kérdeztem, ki mit kért a Jézuskától – próbálta megmenteni a hangulatot, tudván, hogy ezzel kitölthetik a hátralévő időt. A gyerekek rázendítettek…

***

Két utcával arrébb idősb Lakatos Károly kikászálódott az árokból. Rozzant kerékpárját hátrahagyva megcélozta a valaha kékre festett ház ajtaját. A frissen hullott tömérdek, eltakarítatlan hó elfedte a felfagyott sarat, jócskán megnehezítve a férfi dolgát. Hempergett is párat az útszéli ároktól megtett pár méteres úton. A falat lapogatva aztán eltapogatózott a sarokig, ott könnyített magán, majd szinte ajtóstul zuhant a házba, kiszakítva az utolsó zsanért is az ajtófélfából. 

– A rákba! – fogadta élete párja, aztán visszafordult a fal felé, és újra a fejére húzta a meghatározhatatlan színűre koszolódott paplant. Idősb Lakatos eltúlzott óvatossággal bezárta a szobaajtót, az ágy szélére ülve elszívott egy cigarettát, majd cipője talpán elnyomva a csikket, ruhástól, cipőstől bebújt az asszony mellé. 

***

– Cipőt, kabátot, saját tévét, számítógépet – licitáltak egymásra a gyerekek a kissé túlfűtött tanteremben. Ilikének kétoldalas kívánságlistája volt, ősz óta bővítette folyamatosan. Laci már rég kikutatta a gardróbban elrejtett ajándékokat, de megígérte, hogy nem bukik meg félévkor matematikából, cserében újakat vesznek neki az ünnepig. A kevésbé tehetősek otthon már megtanulták a leckét: nem az ajándék számít, a karácsony a szeretet ünnepe és a családé, ilyenkor egymásnak kell örülni, de ők azért szeretnének tabletet, mobiltelefont, korcsolyát… 

– Te mit szeretnél, Karcsikám? – kérdezte a tanárnő, hogy bevonja a hallgatag fiút, s hogy oldódjon a gyerekkel szemben hirtelen támadt rossz érzése. 

– Én? Én egy jó, éles fejszét! – szakadt fel egy hörrenéssel Karcsiból a kívánság, s Kati néni úgy érezte, elnyeli a fiú tekintetéből sugárzó feneketlenül mély fájdalom. A dermedt csöndet a csengő éles hangja törte szilánkokra, a gyerekek azonnal el is felejtették a kis közjátékot, előttük már bolyhos-bársonyos új pulóverek, babák, mackók, kéz alá simuló klaviatúrák és távirányítók, okostelefonok képe lebegett, kit érdekel Karcsi, aki annyira lúzer, hogy még kívánni sem tud… Csak Kati néni dohogott valamit az ünneprontásról, meg hogy micsoda kis gyilkospalánta, ezt kell megérni vénségére, hogy lassan félni kell egy tízéves kölyöktől… 

***

Az árokban felejtett biciklinek már csak a keresztbe fordult kormánya sötétlett ki a hó alól, Karcsi kirángatta, s a ház falához támasztotta. Átlépett a folyosón fekvő bejárati ajtó sarkán, kínlódva felemelte, a helyére illesztette. Csupa hó volt minden, a fal tövébe dobált rongyok, papírzacskók alig látszottak ki alóla. Az ajtótól balra, a boltíven át benézett a konyhába.Üres lábasok álltak az ócska sparhelten, a zománcos vödörbe belefagyott a maradék víz. Benyitott a jobb kézre nyíló ajtón. A szobában vágni lehetett a füstöt. Leroskadt a támláját vesztett fotelbe, szeme ide-oda vándorolt a betört képernyőjű tévé és a retkes paplan alól őt bámuló fekete szakállú apja között. 

– Van valami ebéd? – kérdezte.

– Hát ezt tanulod az iskolában? Előbb dógozz meg érte! – gajdolt rá az asszony, még csak meg sem fordulva az ágyon. 

Idősb Lakatos egyetértően röhögött, s hogy nagyobb nyomatékot adjon, fél lábával toppantott egyet a koszos linóleumon. 

Karcsi fejvesztve menekült ki a hóesésbe. Kétségbeesett dühvel nekiesett a kerítésnek, ütötte, tépte, rúgta, majd a deszkákat odavonszolta az ház oldalánál álló fatuskóhoz. Könnyei lassan rádermedtek az arcára, míg a törött nyelű, csorba fejszével munkához látott.

*** 

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: M. Szlávik Tünde tárcái

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése