A fűzfa poétái

Írta: Ésik Sándor

Ez a mostani Mihály-napi vásár – úgy láttam – jóval nagyobb, mint az eddigiek voltak. A Böszörményi úton lassan már túlmegy az Agráregyetemen, befordul a Bolyaira, az Akadémia útra, és még így is egymás tyúkszemét tapossák az emberek. Ki gondolná, hogy még a 21. században is ekkora bazár lehet Debrecenben. A végeláthatatlan bútoros sátrak, giccsparádék, bóvliárusok között itt-ott megcsillant a régmúlt vásárok hangulata is. A vásár eme részének legnépszerűbb figurája volt az az ember, aki az én figyelmemet is felkeltette.

A korához leginkább közel lévő asszonyságok csodálták hatalmas, tömött bajszát, amely ugyan meglehetősen sárga volt a dohánytól, pederni azonban hatalmasakat lehetett rajta. Fején barna kalap, makkos fityegővel, vállán pedig kissé viharvert, vastag vászonból való, esőmentes kabát. Az időjárás kissé elvette ugyan a sokadalom hangulatát, az öreg azonban kifogyhatatlan jókedvvel kommendálta a körülötte lévő vesszőkosarakat. Volt belőlük mindenféle. Sima füles kosár, amely nélkülözhetetlen egy háztartásban, karra való, azzal lehet a piacra menni, de még fedeles is, amelyből a macska nem tudja kilopni, amit beléje raknak. A nagy halmot vesszőseprűk szegélyezték.

– Vigyék, asszonyok, vigyék! – rikkantott hangosakat a nagybajuszú. – Fogja csak meg, fogja! Ilyen keményet úgyis régen fogott már. Ez eltart a halála napjáig, fiatalasszony! – fordult oda az egyik bizonytalan bámészkodóhoz.

A fiatalasszony lehetett vagy hatvanéves, de a világért sem igazította volna ki a vén gavallért. Nemigen kosarat venni jött a vásárba, de percek óta gusztálgatta a kisebbeket is, meg a nagyobbakat. Szemmel láthatóan közeledett ahhoz a ponthoz, amikor ráébred: nem mehet haza kosár nélkül.

Ám ekkor új fordulatot vettek az események. Beállt a körbe egy illető, akinek szintén hatalmas, tömött bajusza volt, amelyet a dohány sárgára cserzett. Kalapja makkos fityegős, a kabátja pedig zöld, kissé viharvert, esőmentes. Ez az ember kosarat jött venni.

Megnézték egymást. Mintha tükörben álltak volna. Kosaras emberünk folytatta a már említett „fiatalasszony” puhítását, de lopva hasonmására pillantgatott. Az pedig kezébe vette az egyik kosarat, vastag körmével pattintgatni kezdte a vesszőkről a kérget. Az így lemeztelenített részeken fehéren villant elő a fűz szűz teste.

– Ez a ficfa nyers volt – mondta, és megvetően visszatette a többi közé. A kezébe vett egy másikat, és azt is szakértő szemmel, mozdulatokkal kezdte mustrálgatni. A tulajdonos kissé megijedt, látva, hogy itt rontják az üzletét.

– Ez magának nyers? Nézze meg, még a bőr is lejött az ujjamról, ahogy fontam, a körmöm meg teljesen behasadt – szállt szembe bajuszos a bajuszossal. A kosaras bizonytalanul pillantott szét, támogató tekinteteket keresve.

– Mert gyengén fogja a vesszőt – mondta a vevő nyugodtan. Az előbbi asszonyság arca is teljesen elbizonytalanodott. Az erős kezekben a kosár keservesen nyekeregve hajladozott.

– Hogy adja? – hangzott a tárgyra térő kérdés.

– Azt hatszázért – mondta a körmét fájlaló minden meggyőződés nélkül. Mikor látta, hogy talán sok, magyarázkodni kezdett. – Tudja, mennyi munkám van nekem ezzel? Fél napig is eltart egy-egy… Nagyon kell erre ügyelni.

– Ha a kosarát akarja eladni, ne magát dicsérje – fordult sarkon körmön font kosárfonónk vevője. A „fiatalasszony” pedig ekkor már fakanalakat gusztálgatott két lépéssel odébb, egy cigányasszony előtt. Ügyet sem vetett az előbb még megcsodált gavallérra, a kosaraira.

*** 

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái

Értesüljön az elsők között további írásaink megjelenéséről, iratkozzon fel hírlevelünkre! 

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése