Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
A fűzfa poétái
Írta: Ésik Sándor
Ez a mostani Mihály-napi vásár – úgy láttam – jóval nagyobb, mint az eddigiek voltak. A Böszörményi úton lassan már túlmegy az Agráregyetemen, befordul a Bolyaira, az Akadémia útra, és még így is egymás tyúkszemét tapossák az emberek. Ki gondolná, hogy még a 21. században is ekkora bazár lehet Debrecenben. A végeláthatatlan bútoros sátrak, giccsparádék, bóvliárusok között itt-ott megcsillant a régmúlt vásárok hangulata is. A vásár eme részének legnépszerűbb figurája volt az az ember, aki az én figyelmemet is felkeltette.
A korához leginkább közel lévő asszonyságok csodálták hatalmas, tömött bajszát, amely ugyan meglehetősen sárga volt a dohánytól, pederni azonban hatalmasakat lehetett rajta. Fején barna kalap, makkos fityegővel, vállán pedig kissé viharvert, vastag vászonból való, esőmentes kabát. Az időjárás kissé elvette ugyan a sokadalom hangulatát, az öreg azonban kifogyhatatlan jókedvvel kommendálta a körülötte lévő vesszőkosarakat. Volt belőlük mindenféle. Sima füles kosár, amely nélkülözhetetlen egy háztartásban, karra való, azzal lehet a piacra menni, de még fedeles is, amelyből a macska nem tudja kilopni, amit beléje raknak. A nagy halmot vesszőseprűk szegélyezték.
– Vigyék, asszonyok, vigyék! – rikkantott hangosakat a nagybajuszú. – Fogja csak meg, fogja! Ilyen keményet úgyis régen fogott már. Ez eltart a halála napjáig, fiatalasszony! – fordult oda az egyik bizonytalan bámészkodóhoz.
A fiatalasszony lehetett vagy hatvanéves, de a világért sem igazította volna ki a vén gavallért. Nemigen kosarat venni jött a vásárba, de percek óta gusztálgatta a kisebbeket is, meg a nagyobbakat. Szemmel láthatóan közeledett ahhoz a ponthoz, amikor ráébred: nem mehet haza kosár nélkül.
Ám ekkor új fordulatot vettek az események. Beállt a körbe egy illető, akinek szintén hatalmas, tömött bajusza volt, amelyet a dohány sárgára cserzett. Kalapja makkos fityegős, a kabátja pedig zöld, kissé viharvert, esőmentes. Ez az ember kosarat jött venni.
Megnézték egymást. Mintha tükörben álltak volna. Kosaras emberünk folytatta a már említett „fiatalasszony” puhítását, de lopva hasonmására pillantgatott. Az pedig kezébe vette az egyik kosarat, vastag körmével pattintgatni kezdte a vesszőkről a kérget. Az így lemeztelenített részeken fehéren villant elő a fűz szűz teste.
– Ez a ficfa nyers volt – mondta, és megvetően visszatette a többi közé. A kezébe vett egy másikat, és azt is szakértő szemmel, mozdulatokkal kezdte mustrálgatni. A tulajdonos kissé megijedt, látva, hogy itt rontják az üzletét.
– Ez magának nyers? Nézze meg, még a bőr is lejött az ujjamról, ahogy fontam, a körmöm meg teljesen behasadt – szállt szembe bajuszos a bajuszossal. A kosaras bizonytalanul pillantott szét, támogató tekinteteket keresve.
– Mert gyengén fogja a vesszőt – mondta a vevő nyugodtan. Az előbbi asszonyság arca is teljesen elbizonytalanodott. Az erős kezekben a kosár keservesen nyekeregve hajladozott.
– Hogy adja? – hangzott a tárgyra térő kérdés.
– Azt hatszázért – mondta a körmét fájlaló minden meggyőződés nélkül. Mikor látta, hogy talán sok, magyarázkodni kezdett. – Tudja, mennyi munkám van nekem ezzel? Fél napig is eltart egy-egy… Nagyon kell erre ügyelni.
– Ha a kosarát akarja eladni, ne magát dicsérje – fordult sarkon körmön font kosárfonónk vevője. A „fiatalasszony” pedig ekkor már fakanalakat gusztálgatott két lépéssel odébb, egy cigányasszony előtt. Ügyet sem vetett az előbb még megcsodált gavallérra, a kosaraira.
*** 
Próza és piktúra
M. Szlávik Tünde rovata
***
Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek!
Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái
Értesüljön az elsők között további írásaink megjelenéséről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése