Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
A fűzfa poétái
Írta: Ésik Sándor
Ez a mostani Mihály-napi vásár – úgy láttam – jóval nagyobb, mint az eddigiek voltak. A Böszörményi úton lassan már túlmegy az Agráregyetemen, befordul a Bolyaira, az Akadémia útra, és még így is egymás tyúkszemét tapossák az emberek. Ki gondolná, hogy még a 21. században is ekkora bazár lehet Debrecenben. A végeláthatatlan bútoros sátrak, giccsparádék, bóvliárusok között itt-ott megcsillant a régmúlt vásárok hangulata is. A vásár eme részének legnépszerűbb figurája volt az az ember, aki az én figyelmemet is felkeltette.
A korához leginkább közel lévő asszonyságok csodálták hatalmas, tömött bajszát, amely ugyan meglehetősen sárga volt a dohánytól, pederni azonban hatalmasakat lehetett rajta. Fején barna kalap, makkos fityegővel, vállán pedig kissé viharvert, vastag vászonból való, esőmentes kabát. Az időjárás kissé elvette ugyan a sokadalom hangulatát, az öreg azonban kifogyhatatlan jókedvvel kommendálta a körülötte lévő vesszőkosarakat. Volt belőlük mindenféle. Sima füles kosár, amely nélkülözhetetlen egy háztartásban, karra való, azzal lehet a piacra menni, de még fedeles is, amelyből a macska nem tudja kilopni, amit beléje raknak. A nagy halmot vesszőseprűk szegélyezték.
– Vigyék, asszonyok, vigyék! – rikkantott hangosakat a nagybajuszú. – Fogja csak meg, fogja! Ilyen keményet úgyis régen fogott már. Ez eltart a halála napjáig, fiatalasszony! – fordult oda az egyik bizonytalan bámészkodóhoz.
A fiatalasszony lehetett vagy hatvanéves, de a világért sem igazította volna ki a vén gavallért. Nemigen kosarat venni jött a vásárba, de percek óta gusztálgatta a kisebbeket is, meg a nagyobbakat. Szemmel láthatóan közeledett ahhoz a ponthoz, amikor ráébred: nem mehet haza kosár nélkül.
Ám ekkor új fordulatot vettek az események. Beállt a körbe egy illető, akinek szintén hatalmas, tömött bajusza volt, amelyet a dohány sárgára cserzett. Kalapja makkos fityegős, a kabátja pedig zöld, kissé viharvert, esőmentes. Ez az ember kosarat jött venni.
Megnézték egymást. Mintha tükörben álltak volna. Kosaras emberünk folytatta a már említett „fiatalasszony” puhítását, de lopva hasonmására pillantgatott. Az pedig kezébe vette az egyik kosarat, vastag körmével pattintgatni kezdte a vesszőkről a kérget. Az így lemeztelenített részeken fehéren villant elő a fűz szűz teste.
– Ez a ficfa nyers volt – mondta, és megvetően visszatette a többi közé. A kezébe vett egy másikat, és azt is szakértő szemmel, mozdulatokkal kezdte mustrálgatni. A tulajdonos kissé megijedt, látva, hogy itt rontják az üzletét.
– Ez magának nyers? Nézze meg, még a bőr is lejött az ujjamról, ahogy fontam, a körmöm meg teljesen behasadt – szállt szembe bajuszos a bajuszossal. A kosaras bizonytalanul pillantott szét, támogató tekinteteket keresve.
– Mert gyengén fogja a vesszőt – mondta a vevő nyugodtan. Az előbbi asszonyság arca is teljesen elbizonytalanodott. Az erős kezekben a kosár keservesen nyekeregve hajladozott.
– Hogy adja? – hangzott a tárgyra térő kérdés.
– Azt hatszázért – mondta a körmét fájlaló minden meggyőződés nélkül. Mikor látta, hogy talán sok, magyarázkodni kezdett. – Tudja, mennyi munkám van nekem ezzel? Fél napig is eltart egy-egy… Nagyon kell erre ügyelni.
– Ha a kosarát akarja eladni, ne magát dicsérje – fordult sarkon körmön font kosárfonónk vevője. A „fiatalasszony” pedig ekkor már fakanalakat gusztálgatott két lépéssel odébb, egy cigányasszony előtt. Ügyet sem vetett az előbb még megcsodált gavallérra, a kosaraira.
***
Próza és piktúra
M. Szlávik Tünde rovata
***
Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek!
Olvassa el a szerző további műveit is: Ésik Sándor tárcái
Értesüljön az elsők között további írásaink megjelenéséről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése