Hatvan

Példaképének édesapját tekinti, akinek emberi mivolta, erkölcsi tartása ma is iránymutató a számára; politikusként, közgazdászként pedig Békesi László határozottsága, gondolkodásmódja áll közel hozzá.

Ezerkilencszázhatvanegy április 9-én született Ózdon. Szülei, Érsek József (sz. 1932.) és Kovács Matild (sz. 1940.), nyugdíjazásukig fizikai munkásként dolgoztak. Borsodnádasdon élt a négytagú család, húga, Enikő, ezerkilencszázhatvanhatban született. A két gyermek az ottani általános iskolában tanult. Ekkoriban az örökmozgó fiút még a matematika és a történelem vonzotta. Szülei mélyen vallásos emberek voltak, ezért Zsoltot titkon egyházi pályára szánták.

A miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban 1979-ben érettségizett, majd sikeres felvételi után Kalocsán töltötte le tizenegy hónapos sorkatonai szolgálatát. Ezután kezdte meg tanulmányait az akkori Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Ipar Karának agrár szakán, ahol 1985-ben diplomázott. Első munkahelyén Hatvanban, a Mátravidéki Cukorgyárakban elemző közgazdászként dolgozott. 1987-től munkaügyi osztályvezető, 1989-től az üzemgazdasági főosztály helyettes vezetője, később humánpolitikai vezetőként tevékenykedett.

Ezerkilencszáznyolcvannyolc szeptember 17-én megnősült, felesége Ballagó Katalin, aki szintén a cukorgyár alkalmazottja volt (napjainkban hivatásos katonatiszt). Harmonikus kapcsolatukból három fiúgyermek született, Ádám 1990-ben, Ákos 1991-ben és Zsolt 1995-ben.

A cukorgyárban kezdett el politikával foglalkozni, 1989 novemberétől a reformszocialisták egyik legaktívabb képviselője. Már az 1990-es országgyűlési választáson is megmérette magát, akkor még független jelöltként. 1993-ban a dolgozók delegáltjaként a Mátra Cukor Rt. felügyelőbizottságának tagjává választották, majd 1996-tól 1997-ig a részvénytársaság fb elnöki tisztét töltötte be. Lakóhelyén, a Hatvan melletti Lőrinciben, 1992-ben megválasztották a helyi MSZP elnökévé, és a Heves megyei szövetségi tanács tagjává.

Az 1994-es országgyűlési képviselői választáson MSZP színekben indul a Heves megyei 4. számú választókerületben, és a második fordulóban abszolút többséget, 53,29%-ot szerezve jut egyéni mandátumhoz. Pártja országos listáján a 81. helyen, a Heves megyei listán a 4. helyen szerepelt. Képviselővé választása után fizetés nélküli szabadságra ment a gyárból. 1994 és 1998 között a számvevőszéki bizottságban dolgozik és tagja a Heves Megyei Közgyűlésnek mint a sport és ifjúsági bizottság alelnöke.

Eredményei alapján 1998-ban újra őt állítja csatasorba az MSZP a közel 60000 lakosú, két várost és tizenegy községet felölelő térségben, ahol újra ő kapta a legtöbb szavazatot. Ebben a ciklusban az ifjúsági és sportbizottságban kap helyet, 1999-től a bizottság ellenőrzési albizottságának elnöke. Szűkebb pátriájában, Lőrinciben, 1998 óta önkormányzati képviselőként a testület ügyrendi bizottságát irányítja. 2000. november 26-án az MSZP kongresszusán is bizalmat kapott a küldöttektől, a párt Központi Ellenőrző Bizottságának tagjává delegálták. Az 1998–2002-es ciklusban öt önálló és kétszáznál több közös indítványát tárgyalta a T. Ház.

2002 májusában harmadszor is indul a Heves megyei 4. számú választókerületben, és már az első fordulóban abszolút többséget szerez, a szavazatok 52%-át elnyerve. Több parlamenti bizottság tagjává delegálta pártja, így a Honvédelmi Bizottságban és a Nemzetbiztonsági Bizottságban is szerepet vállalt, de az ifjúsági és sportbizottságban is tovább folytatta munkáját. Sőt a versenysport és sportlétesítmények albizottság elnöki tisztségét is ő tölti be. Közben Hatvanba költözött, így a 2002-es helyhatósági választáson a MSZP hatvani szervezete már polgármesternek jelölte.

Az urnák elé járuló 7895 hatvani választópolgár közül 3531 rá adta voksát, így 44,72%-os arányban megválasztották a Zagyva-parti város polgármesterének. A megnövekedett feladatok miatt a honvédelmi, illetve a nemzetbiztonsági bizottsági tagságáról lemondott, hogy maradjon elég ideje választott funkcióinak ellátására.

Nincs könnyű helyzetben városvezetőként sem, mert súlyos, sürgős megoldásokat igénylő feladatokat örökölt elődeitől. Komoly a költségvetési hiány, magas a hitelállomány, az M3-as autópálya díjasítása miatti – forgalomnövekedést megállító – elkerülő út megvalósítása sem halasztható tovább, a település főterén álló Grassalkovich-kastély felújításának és hasznosításának ügye sem várhat, de a helyi oktatási struktúra felülvizsgálatára is szükség van a csökkenő gyereklétszám miatt. Feszített időbeosztása ellenére továbbra is aktív szerepet vállal pártja helyi és országos munkájában, tagja az MSZP közgazdasági, sport és karitatív tagozatának.

Kedvenc időtöltése a sport, amelyre alig marad ideje, de azért egy-egy önkormányzati sportnapon ott találhatjuk a focipályán őt is. Életmottója, amit magánemberként és politikusként követ: „Tisztességesen, őszintén!”

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)