Mostan színes mintákról álmodom

Írta: M. Szlávik Tünde

Sajgó ujjaival megcirógatta a barna, vörös, sárga, bézs színű fonalakból készült anyagot. Az őszi avar színeit álmodta bele a foltszerűen egymásba olvadó motívumokból álló darabba. Ennyi év együtt járás után úgy érezte, nincs szüksége mérőszalagra. Zoli egy fejjel magasabb nála, a vállai egy tenyérnyivel szélesebbek. Amúgy sem tudna méretet venni, két hónapja nem találkoztak, a vizsgák miatt, meg aztán mostanában sokat kell a fiúnak otthon segíteni. Nem baj, gyakran magához mérte az elkészült részeket, ez olyan volt, mintha Zolit ölelné.

Ezerszer elképzelte, hogyan fogja megsimogatni benne azokat a széles vállakat. Aztán lehúzza róla a pulóvert, beletúr abba az összekócolódott hajába, belenéz a szemébe… S itt mindig elakadt. Fogalma sem volt róla, hogyan tudná elcsábítani a fiút, de bízott a pillanat erejében. Meg a pulóverben. Éjszakánként színes mintákkal álmodott, kavargó falevelek között lépkedett felé a fiú, akinek csillapíthatatlanul vágyott meztelen testére. Behunyta a szemét, és keze elindult Zolin. A pulóveren. Megállt a bordák alatt, a bézs cirmoknál. Bézs… A bézs olyan minden rendben van szín.

Óvatosan kiegyenesítette a derekát. Gerince helyén izzó drótköteg húzódott. Túl sokat ült mostanában.  Morgott is a nagyanyja, hogy a fél konyhát elfoglalja a pamukjaival. Pamuk… A mamának vannak ilyen félrehallásai, de nem szól neki, nem akarja megbántani.  No jó, kicsit nevetgél rajta, szigorúan a háta mögött, mert a mama még mindig úgy tud nézni, hogy belefagy a forró leves a tálba. De hálával tartozik neki. Ha ő nem fogadta volna be annak idején, a szülei balesete után, mehetett volna állami gondozásba. Ami igaz, igaz: valóban sok helyet foglal el. Az L alakú sarokülő hosszabbik szára már csak az övé. De így a lábát kényelmesen felteheti az asztal alsó összekötő fájára, s az ablakból éppen jó szögből esik a fény  a kötésmintára meg a szobai tévére. Most nem érdekelte mi megy benne, járt a keze a tűkkel. Aztán egyszer csak elhalt a fémes kettegés. Nem is lélegzett. Ujjanként billentett arrébb, mint egy zongorán. Feljebb és feljebb a kocka-izmok lépcsőjén. A pulóver egysima- egyfordítottján. A citromsárga… A citromsárga foltok: a barátnők irigysége, ha majd látják a boldogságát.

Napok óta fájtak az ujjai. Úgy érezte, ujjbegyeiről hiányzik a bőr, nyers, lila húsmassza van a helyén. Mintha szappan helyett smirglivel mosakodott volna.  A szívdobogásával egy ütemben lüktetett bennük a fájdalom. De már nem adhatja fel, lassan elkészül. Ez lesz élete fő műve. Kit érdekel, hogy a kötőtű hegye lyukacsosra bökdöste az ujjait, amikor Zoli olyan lesz ebben a pulóverben, mint egy félisten?  A barna, a mélysötét barna…Mint Zoli íriszében a barna pettyek. A várakozás vánszorgó napjai….

Zoli. A közös életük. Csak ezt a kis időt kell még kibírni. Zoli levizsgázik, tisztté avatják, aztán végre beszélhetnek a házasságról is. Igazából nem akart még férjhez menni, csak… Csak meg akart már végre szabadulni a szüzességétől. De ez volt Zoli egyik feltétele: érintetlenül akarta elvenni feleségül. Istenem, mintha a középkorban élnének, pedig talán lámpással sem lelnének még egy betöretlen 19 éves lányt. A környezetében aztán biztosan nem. A barátnői elájulnának, ha megtudnák, hogy négy év alatt ők sosem… Azt hinnék, valami bajuk van, Zoli impotens, vagy ő képtelen a szexre. Ó, nem, Zolival semmi baj, ebben biztos volt, hiszen a fiú megtanította, hogyan szerezzen neki örömet, csak amikor őrá került volna a sor, Zoli mindig azzal érvelt, hogy nem tudna uralkodni magán, s akkor oda az összes szép álmuk, hogy majd a nászéjszakán lesznek egymáséi. S ő szégyellte bevallani, hogy neki nem kellene már az éjszaka a nászhoz, fényes délben, akár egy bokor tövében vagy az árokparton is képes lenne odaadni magát. Vajon másnak is ilyen vad vágyak élnek a testében, vagy egyedül ő ilyen rosszféle? Felpörgött kezében a kötőtű. A vörös fonal következett… A rőt vörös. Az újra és újra felkorbácsolt vágyakért…

A mamával erről nem lehet beszélni. Azt mondaná, örüljön neki, hogy egy ilyen becsületes fiúval akadt össze, akinek nem csak a szándékai tisztességesek, de valóban ragaszkodik is a tisztességhez. Lám, ő is megvan harminc éve férfi nélkül. Nem értené meg, hogy ez nem ugyanaz. Néha már azt sem tudja, mire célozgatnak a barátnői, sokszor csak tereli a szót. Inkább nem is megy társaságba. Hova is mehetne Zoli nélkül? Igaz, lenne kísérője, de neki Zoli kell. Csak Zoli. Megköti neki ezt a pulóvert, beleköti az összes szenvedélyét, a vágyait. Biztosan meg fogja érteni, hogy nem akar tovább várni.

És eljött végre a nagy nap. Megvárta, míg a mama elindul a templomba, s csak akkor adta oda az ajándékát. Zoli megköszönte, de vonakodott felpróbálni. Mikor már túl kínossá merevedett a szituáció, elfordult, a székre dobta a garbóját, s felkapta a pulóvert. Ez nem lehet, gondolta Irén. Zoli egészen egyszerűen idétlenül festett a pulóverben. A vállak a könyökéig értek, az ujjvégek üresen lifegtek. De a gyönyörű színekhez remekül passzoltak a lilás foltok Zoli nyakán… Irén először balesetre gondolt, meg akarta simogatni a sérüléseket, de amikor a fiú bosszúsan félrerántotta a fejét, végre felfogta, mi történt.
– Te szemét! – nyögte haragtól eltorzult hangon.–Te ócska, képmutató mocsok!

Órákig ült, ölében a pulóverrel. Nagyanyja hiába kérdezte, nem válaszolt. Üres tekintettel nézett maga elé. Aztán kezébe vette a nagyollót. Lassan, mint aki egy ősi szertartás lépéseit követi, a minták mentén szétvágta a pulóvert. Minden új értelmet nyert: a citromsárga foltok – a barátnők boldogsága láttán érzett irigység. A fekete a nyugtalan éjszakák emlékére. A mélybarna a hiábavalóan eltelt évekért. A rőt vörös a szenvedésért, az újra és újra felkorbácsolt, de viszonzatlan, kielégítetlen vágyakért.

*** 

Próza és piktúra

M. Szlávik Tünde rovata

***

Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek! 

Olvassa el a szerző további műveit is: M. Szlávik Tünde tárcái

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése