Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Mostan színes mintákról álmodom
Írta: M. Szlávik Tünde
Sajgó ujjaival megcirógatta a barna, vörös, sárga, bézs színű fonalakból készült anyagot. Az őszi avar színeit álmodta bele a foltszerűen egymásba olvadó motívumokból álló darabba. Ennyi év együtt járás után úgy érezte, nincs szüksége mérőszalagra. Zoli egy fejjel magasabb nála, a vállai egy tenyérnyivel szélesebbek. Amúgy sem tudna méretet venni, két hónapja nem találkoztak, a vizsgák miatt, meg aztán mostanában sokat kell a fiúnak otthon segíteni. Nem baj, gyakran magához mérte az elkészült részeket, ez olyan volt, mintha Zolit ölelné.
Ezerszer elképzelte, hogyan fogja megsimogatni benne azokat a széles vállakat. Aztán lehúzza róla a pulóvert, beletúr abba az összekócolódott hajába, belenéz a szemébe… S itt mindig elakadt. Fogalma sem volt róla, hogyan tudná elcsábítani a fiút, de bízott a pillanat erejében. Meg a pulóverben. Éjszakánként színes mintákkal álmodott, kavargó falevelek között lépkedett felé a fiú, akinek csillapíthatatlanul vágyott meztelen testére. Behunyta a szemét, és keze elindult Zolin. A pulóveren. Megállt a bordák alatt, a bézs cirmoknál. Bézs… A bézs olyan minden rendben van szín.
Óvatosan kiegyenesítette a derekát. Gerince helyén izzó drótköteg húzódott. Túl sokat ült mostanában. Morgott is a nagyanyja, hogy a fél konyhát elfoglalja a pamukjaival. Pamuk… A mamának vannak ilyen félrehallásai, de nem szól neki, nem akarja megbántani. No jó, kicsit nevetgél rajta, szigorúan a háta mögött, mert a mama még mindig úgy tud nézni, hogy belefagy a forró leves a tálba. De hálával tartozik neki. Ha ő nem fogadta volna be annak idején, a szülei balesete után, mehetett volna állami gondozásba. Ami igaz, igaz: valóban sok helyet foglal el. Az L alakú sarokülő hosszabbik szára már csak az övé. De így a lábát kényelmesen felteheti az asztal alsó összekötő fájára, s az ablakból éppen jó szögből esik a fény a kötésmintára meg a szobai tévére. Most nem érdekelte mi megy benne, járt a keze a tűkkel. Aztán egyszer csak elhalt a fémes kettegés. Nem is lélegzett. Ujjanként billentett arrébb, mint egy zongorán. Feljebb és feljebb a kocka-izmok lépcsőjén. A pulóver egysima- egyfordítottján. A citromsárga… A citromsárga foltok: a barátnők irigysége, ha majd látják a boldogságát.
Napok óta fájtak az ujjai. Úgy érezte, ujjbegyeiről hiányzik a bőr, nyers, lila húsmassza van a helyén. Mintha szappan helyett smirglivel mosakodott volna. A szívdobogásával egy ütemben lüktetett bennük a fájdalom. De már nem adhatja fel, lassan elkészül. Ez lesz élete fő műve. Kit érdekel, hogy a kötőtű hegye lyukacsosra bökdöste az ujjait, amikor Zoli olyan lesz ebben a pulóverben, mint egy félisten? A barna, a mélysötét barna…Mint Zoli íriszében a barna pettyek. A várakozás vánszorgó napjai….
Zoli. A közös életük. Csak ezt a kis időt kell még kibírni. Zoli levizsgázik, tisztté avatják, aztán végre beszélhetnek a házasságról is. Igazából nem akart még férjhez menni, csak… Csak meg akart már végre szabadulni a szüzességétől. De ez volt Zoli egyik feltétele: érintetlenül akarta elvenni feleségül. Istenem, mintha a középkorban élnének, pedig talán lámpással sem lelnének még egy betöretlen 19 éves lányt. A környezetében aztán biztosan nem. A barátnői elájulnának, ha megtudnák, hogy négy év alatt ők sosem… Azt hinnék, valami bajuk van, Zoli impotens, vagy ő képtelen a szexre. Ó, nem, Zolival semmi baj, ebben biztos volt, hiszen a fiú megtanította, hogyan szerezzen neki örömet, csak amikor őrá került volna a sor, Zoli mindig azzal érvelt, hogy nem tudna uralkodni magán, s akkor oda az összes szép álmuk, hogy majd a nászéjszakán lesznek egymáséi. S ő szégyellte bevallani, hogy neki nem kellene már az éjszaka a nászhoz, fényes délben, akár egy bokor tövében vagy az árokparton is képes lenne odaadni magát. Vajon másnak is ilyen vad vágyak élnek a testében, vagy egyedül ő ilyen rosszféle? Felpörgött kezében a kötőtű. A vörös fonal következett… A rőt vörös. Az újra és újra felkorbácsolt vágyakért…
A mamával erről nem lehet beszélni. Azt mondaná, örüljön neki, hogy egy ilyen becsületes fiúval akadt össze, akinek nem csak a szándékai tisztességesek, de valóban ragaszkodik is a tisztességhez. Lám, ő is megvan harminc éve férfi nélkül. Nem értené meg, hogy ez nem ugyanaz. Néha már azt sem tudja, mire célozgatnak a barátnői, sokszor csak tereli a szót. Inkább nem is megy társaságba. Hova is mehetne Zoli nélkül? Igaz, lenne kísérője, de neki Zoli kell. Csak Zoli. Megköti neki ezt a pulóvert, beleköti az összes szenvedélyét, a vágyait. Biztosan meg fogja érteni, hogy nem akar tovább várni.
És eljött végre a nagy nap. Megvárta, míg a mama elindul a templomba, s csak akkor adta oda az ajándékát. Zoli megköszönte, de vonakodott felpróbálni. Mikor már túl kínossá merevedett a szituáció, elfordult, a székre dobta a garbóját, s felkapta a pulóvert. Ez nem lehet, gondolta Irén. Zoli egészen egyszerűen idétlenül festett a pulóverben. A vállak a könyökéig értek, az ujjvégek üresen lifegtek. De a gyönyörű színekhez remekül passzoltak a lilás foltok Zoli nyakán… Irén először balesetre gondolt, meg akarta simogatni a sérüléseket, de amikor a fiú bosszúsan félrerántotta a fejét, végre felfogta, mi történt.
– Te szemét! – nyögte haragtól eltorzult hangon.–Te ócska, képmutató mocsok!
Órákig ült, ölében a pulóverrel. Nagyanyja hiába kérdezte, nem válaszolt. Üres tekintettel nézett maga elé. Aztán kezébe vette a nagyollót. Lassan, mint aki egy ősi szertartás lépéseit követi, a minták mentén szétvágta a pulóvert. Minden új értelmet nyert: a citromsárga foltok – a barátnők boldogsága láttán érzett irigység. A fekete a nyugtalan éjszakák emlékére. A mélybarna a hiábavalóan eltelt évekért. A rőt vörös a szenvedésért, az újra és újra felkorbácsolt, de viszonzatlan, kielégítetlen vágyakért.
***
Próza és piktúra
M. Szlávik Tünde rovata
***
Tetszett az írás? A Megosztás gombra kattintva ajánlja ismerőseinek!
Olvassa el a szerző további műveit is: M. Szlávik Tünde tárcái
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése