Kétszer tanult meg horgolni

Megtanulni valami újat kihívás! De az mikor, újra meg kell tanulni azokat a dolgokat, melyeket már évek óta, minden nap, szinte rutinszerűen, és nagy örömmel csinált az ember, az már igazi erőpróba, és teljes sikerélmény bárki számára. Ezt a sikerélményt élhette át Varga Andrásné is, aki néhány éve agyműtéte után, újra képes volt talpra állni, és ismét megtanulni mindazt, ami azelőtt természetes tevékenységet jelentett számára, és ma már újfent, örömmel szorgoskodik nap mint nap.

Vámosoroszi, melyet a Tapolnok patakocska szel ketté, kicsit zord hangulatot kelt, a napok óta tartó esőzés miatt, de valójában, a szatmári kis falu, magával ragadja az idelátogatót. A patak mentén a nyárfák, az útszéli virágágyások, meghitté varázsolják a környék számára csak „oroszi” néven emlegetett községet. A tejcsarnok helyén, mely egykor Éva néni munkahelyét jelentette, most egy kis mini park áll, virágokkal, kerti padokkal szépítve a környezetet. A középkorú asszony szalad elém, és kísér a tágas konyhába, ahol büszkén mutatja a lila orchideát, amit most kapott ajándékba az egyik munkájáért. Az asztalon frissen keményített horgolt, húsvéti díszek száradnak, mellette varródoboz, minden szükséges eszközzel megrakodva.

–  Kicsit sírós az én történetem – meséli elérzékenyülve, miután elmondom jövetelem célját – árván nőttünk fel, édesanyánk korán meghalt, így legidősebb lévén, én neveltem fel a három testvéremet.

Éci, ahogy az ismerősök hívják, fiatalon ment férjhez, és ezután a párja volt a támasza, és segítsége minden nehézségben, aki felesége testvéreit is úgy támogatta, mintha a sajátjai lennének. Ha újra kezdené az életét, mindent ugyanúgy csinálna, mert férjével és három gyermekükkel boldog, kiegyensúlyozott életet teremtettek maguknak.

A nehéz időkben, a mindennapi küzdelemben, úgy érezte szüksége van valamire, amivel elterelheti a figyelmét a gondokról, és ezáltal feltöltődhet, hogy megújult energiával tudjon szembenézni minden kellemetlenséggel. Ekkor kezdett el varrni. Akkor még csak keresztszemest, kalocsait varrt, később megtanulta a kalotaszegi vagdalásos technikáját is. Szabadidejében szorgoskodott, varrta a terítőket, drapériákat, párnahuzatokat lelkesen, amikor csak ideje engedte a munkahely és a család mellett. Mindig örömmel töltötte el, ha befejezett egy darabot, az hogy képes megalkotni egy gyönyörűséget, és elégedett volt, ha elismerték a munkáját. De mindig kereste a kihívásokat, folyton valami újat akart megismerni és megtanulni.

–  Az egyik néni mindig mondta, hogy „ fene azt az ügyes kezedet” –  mosolyog az 54 éves asszony. – Mondtam neki, hogy én úgy szeretnék megtanulni horgolni!

És akkor az idős néni segítségével megtanulta. Mert, ahogy mondta, ha kötni és varrni tud, akkor horgolni is tud! És valóban, nem is olyan nehéz elsajátítani, annak aki kézügyességgel van megáldva, bár először teljesen idegen volt számára a piko vagy a kispálcasor elnevezés. De kitartása, akarata és tudásvágya arra ösztönözte, hogy elsajátítsa ezt a technikát, ami sikerült is számára rövid idő alatt. Azóta szüntelenül, csodálatos felfedezéseket tesz azzal kapcsolatban, hogy mennyi mindent rejt magában a horgolás.

A horgolás eredete még az ősidőkre vezethető vissza, akkor alakult ki a csomó nélküli, egyszálas fonásból. Abban az időben a fonalat még kézzel fonták, és hurkolták össze egybefüggő felületté. Ez a mai horgolásnak az alapja, csak most már horgos végű tű segítségével hurkolják egymásba. És eddig egyszerű is, láncszemet készíteni nem nagy tudomány elsajátítani, de ahhoz, hogy egy terítőt, vagy egy angyalkát hogyan készítsünk el, már kell egy kis szakértelem.
Az első lépésekhez meg kell tanulni a láncszemsor készítését. Egy hurok készítése után, a tűt átszúrjuk rajta, majd a fonalat a tű háta mögül, balról jobbra áthúzzuk a tű előtt, vagyis rátekerjük, majd ezzel a mozdulattal a fonalat a tű segítségével áthúzzuk a hurkon keresztül, ezt a mozdulatot ismételve készíthetünk láncsort. A kispálca készítésénél, fordulószemet készítünk, ami egy plusz láncszemet jelent a sor végén, majd ellenkező irányba folytatjuk a horgolást, úgy, hogy az elkészült mintát megfordítjuk. Ha láncszemsort követően készítünk kispálcát, akkor elegendő egy fordulószem, aztán a tűtől számított második láncszembe készítjük a kispálcát. A tűt átszúrjuk az előző sor két láncszemén, aztán a fonalat ráhajtjuk a tűre, és hurokkal áthúzzuk a lyukon. Ezáltal keletkezett két hurkon, egyszerre húzzuk át a fonalat.

De van egyhajtásos vagy kéthajtásos pálca, félpálca, a mintától függ, mikor melyiket használjuk. A pikó, láncszemekből és rövidpálcából készül, úgy, hogy miután kész a láncszemünk, a tűt visszaszúrjuk az első láncszembe, és a szálat áthúzzuk a szemen. De ahhoz, hogy igazán szép munkánk legyen, ismerni kell még számos praktikát, tudni kell lezárni a sorokat, és köröket, hogyan kell színváltást alkalmazni, hogyan olvassunk le egy rajzot, és még számos dolog amit Éva néni megtanult, és már könnyedén alkalmazott.

Ám amikor az ügyes kezű asszony, ezeket a műveleteket már tökéletesen elsajátította, a sors újabb próbatétel elé állította. Jó indulatú tumor miatt, agyműtétre volt szükség, mely következtében, elfelejtett olyan dolgokat, amit addig rutinszerűen végzett minden nap. De a kitartó asszony nem nyugodott bele, újra kezdte, ha szükséges volt az alapoktól tanulta mindazt, amit már egyszer tökéletesre fejlesztett. És még azon is túl! A tudásvágya megmaradt, és most a frivolitás technikáját leste el, leginkább fülbevalót, karkötőt készít, unokája legnagyobb örömére.

 A frivolitás, magyarul hajócsipke, ez is egyfajta csomózási technikával készül, csak itt kicsit szorosabban kell csomózni a szálakat. Éva néni hosszú tűvel dolgozik, bár van hajócskája is, de nem szereti használni, inkább marad a tűnél, amivel szintén gyönyörű dolgokat tud készíteni.

Nincs olyan nap, hogy ne csinálna valami kreatív dolgot, most is készül a kalocsai mintával díszített házi áldás, de a horgolótűt is minden nap előveszi, mert boldoggá teszi, hogy hasznosan tevékenykedhet. Az első saját készítésű terítőjét még ma is őrzi, de a horgolt terítők mellett készít karácsonyfa és ajtódíszeket, húsvéti dekorációt, kosárkákat és bármit, amit csak felfedez az interneten vagy az újságokban.

Az egyik újságban találta a legújabb sárga terítőjét is, ami most keményítésre vár. A virág motívumok, kicsit eltérnek az újságban leírt mintától, itt forgó szerűen helyezkednek el szirmok, ami sokkal érdekesebbé, egyedivé teszi az elkészült darabot. Éva néni folyamatosan fejleszti tudását, hogy minél több szemet gyönyörködtető csipkét, és kézimunkát tudjon készíteni, hogy, ezáltal sikerélményekben legyen gazdag, és a mindennapi gondok okozta negatív gondolatok ellen, ez által harcoljon. Mert ő soha nem adja fel a harcot!

*** 
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Szilágyi Krisztina

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése