Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Illatmámor
Míg Csiporka falatozik, Bíborka csodára lel a falusi melegházban
A melegház csendjét csak Csiporka rágicsálása verte fel. Bíborka ínyenc lévén, virágról virágra repdesve fedezte fel az új birodalmat. Minden virágfajtára rászállt, megillatolta, szippantott egyet–egyet mindből, de sehol nem ragadt le. Kereste a tökéletesen fogára valót. Észre sem vette, de lassanként eltávolodott Csiporkától és Márti mamától. Az üvegház túlvégén egy finom, tiszta, mégis átható illatra lett figyelmes. Tudta, ezzel még sosem találkozott. Ettől kezdve nem érdekelte semmi más, csakis az igaziillatot adó virágot kutatta. Körberepülte a területet a növények teteje mentén haladva, de bármelyik kehelyhez libbent, mindig csalódás érte.
– Hol lehet, hogy sehol nem találom??? – bosszankodott. – Feljebb nincs értelme mennem, ott már nincsenek növények, csak a levegő. Megyek akkor lejjebb! – gondolkodott hangosan. Bevetette magát a növényszárak rengetegébe, és egyre lejjebb hatolt. Amikor már egészen a föld színéhez közel ereszkedett, a sátor sarkában egy csapatnyi liláskékséget fedezett fel. Vágtatva megindult feléjük. Ahogy közeledett, úgy erősödött az illatt-tökély.
– Milyen aprókák ezek a félre tartott fejű, halványsárga szemecskés lilaságok! – gondolta, majd megszólalt:
– Végre megvagytok!
– Te kerestél minket? – döbbentek meg a kis virágok.
– A ti illatotokkal ebben a növényházban senki nem vetekedhet! – dicsérte őket Bíborka. – Megkóstolhatlak benneteket?
– Természetesen! – bólogattak apró szirmaikkal beleegyezően az apróságok.
– Mennyei! – sóhajtott boldogan Bíborka két nektárszippantás között. – Kik vagytok, ti csodásak, akik nagy szerényen megbújtok a virágágy legeldugottabb zugában?
– Mi vagyunk az ibolyák – felelték neki kedvesen a kékeslilák, akik a sok dicsérettől legszívesebben elpirultak volna.
– Ibolyááák??? De hát az a mi barátnőnk neve!! Ő ember, és nem virág! – méltatlankodott megdöbbenve a pillangó.
– Rólunk kapta a nevét – vallották be a virágocskák. – Mi vagyunk Márti mama kedvenc virágai kislány kora óta. – És Ibi is kedvel minket! – vallotta be egy apró bimbó, miközben szirmait próbálta kitárni, hogy rendesen láthassa a vendéget. – Sokszor idejön hozzánk, amikor itthon van. Mindig segít az édesanyjának a kertben. Tudja, hogy túl sok már neki itt a munka.
– Ó, már értem, miért szereti mindenben Ibi a kéket, a lilát, meg minden apróságot – mormolta maga elé Bíborka. – Amikor Márti mamánál leszünk, én is meg foglak mindig látogatni benneteket! – ígérte a pille, s egy nagyot szippantott a felé áradó tiszta illatból.
– Bíborka! Merre vaaagy?? – hallotta Márti mama és Csiporka ijedt hangját.
– Szervusztok! – súgta új barátainak, és felröppentében még vissza is integetett nekik. – Itt vagyok! Jövök már! – libben a növények fölé gyorsan, hogy hamarabb megláthassák, és ne aggódjanak fölöslegesen tovább az eltűnése miatt.
– Hol voltál? Miért bújtál el? – faggatta zaklatottan Csiporka.
– Megtaláltam Ibit!
– Ibiiit??? De hiszen ő a városban van és dolgozik! – hitetlenkedett Csiporka.
– Az igaz – mosolygott rá a pille –, de azok a kis virágok nem, akikről a nevét kapta!
– Te láttad az Ibivirágokat? Láthatnám én is??? – emelte kérő szemeit Márti mamára Csiporka.
– Hogyne, aranyom! Odaviszlek hozzájuk, de ígérd meg, hogy az új hajtásaikból sohasem falatozol! Kislány koromban találtam a kertünk szélén egy tő ibolyát. Azóta szaporítom, gondozom őket. Amikor megépítettük a melegházat, betelepítettem őket, így legtöbbször nem csak tavasszal, hanem ősszel is virítanak.
– Megígérem, persze, hogy megígérem! – tette a szívére a kezét Csiporka, és nagy, őszinte szemeivel Márti mama szemébe nézett. – Induljunk már is!
Márti mama alig néhányat lépett, Csiporka orrába is belecsimpaszkodott a csodaillat. Majd, amikor odaért a névadó–virágokhoz, apró kezeivel végigsimogatta szirmaikat.
– Örülök, hogy megismerhettelek benneteket! Csiporka vagyok! Ígérem, hogy nagyon fogok vigyázni rátok!
Az ibolyák rámosolyogtak, apró sárga szemeiket vidáman rávillantották, és szótlanul, oldalra hajtott fejjel, szerényen állták csodáló pillantásait. Márti mama sem szólt. Néhány pillanatig visszagondolt a régmúltba, amikor kicsilányként ő is megélte a bogárkák által most átélt, sosem múló csodát. Aztán megrázta magát, és megszólalt:
– Menjünk be bogárkáim a házba! Itt bent ugyan nem érzitek annyira, de mielőtt kimegyünk az állataimhoz, készítenünk kell nektek valami ruhát, mert cudar hideg lett ma reggelre!
***
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése