Erdélyi János

Pilóta

Ópályi

Egyszer, napraforgó-permetezés közben, arra ébredtem, hogy napraforgót permetezek. A bugák már a leszállókereten kopogtak. – Valamikor réges-rég adomázott így, amikor még a hatalmas téesztáblák voltak divatban, és annyi munkája volt a helikopterpilótának, hogy szezonban csak néhány órát aludt a stáb. Erőltetett menetben töltöttek, szórtak. Ha elfogyott a permetezni való, alig várták a következő helyen a viharvert UAZ megérkeztét a dűlőút mellett a szertől kék-zöld felszállóhelyén, és a nagy madár dübörgő hangját a poros levelű akácfasor felől.

Például a nagyari faluvégen, a híres Petőfi fa melletti tanyán. Van talán húsz éve is annak a gyönyörű napsütéses délutánnak, amelyen egyszerre érkeztünk, mintha csak összebeszéltünk volna. Én autóval, ő a Kamovval. Nem állította le a motort, hanem intett: gyere! Melléültem a minden ízében remegő gépben, és összeszorult a gyomrom. Egy elegáns fordulóval rávitt a Tiszára. Esküdni mertem volna, hogy határt sértett, mert a badalói tornyot akár meg is foghattam volna. Rám nézett, hunyorított, mire ismét lepillantottam, már a Rókás rét méltóságos urai, a tölgyek és vadkörték között szlalomoztunk. Egy billentés a vízimalomnak, meg a Makay tanító úr házának, és már vissza is tértünk a nagyari rétre. Leült a gyepre, a kútoszlopnak döntötte a hátát, és csak dörzsölte pirosra dagadt szemét.

– Mennyi van még mára – kérdeztem.

– Megyünk, amíg látunk, hajnalban folytatjuk – hangzott a válasz. – Úgysem érünk a végére eső előtt. – Eldőltünk a fűben, néztük a bárányfelhők alatt cikázó szitakötőket.

A pilótákat mindenütt a tenyerükön hordozták a gazdaságok, a tanácsok, később az önkormányzatok. Aki jó gulyást akart enni, az a pilótával ebédelt. Ahol először járt az égi szekér, ott a helyi felső tízezer, valamint annak az összes retyerutyája repült. A permetezés előtt… Csak utána volt sürgős az ügy. Rácsodálkoztak az égből a helyre, ahol leélték addigi életüket. A pilóta pedig sütkérezett a népszerűségben. Utána meg repült-fordult, repült-fordult míg el nem szédült, míg el nem aludt, míg el nem tévesztette, míg a gépet oda nem csapta. Mert ilyen is volt. És van. Akárhol történik az országban, ismerős vész oda, mert nálunk tanult. Először ezt e megyét ismerte meg felülről.

Például Tyukodot. Mert ott is találkoztunk egy kora tavaszi reggelen. Akkora volt a belvíz, hogy a határszemlét is csak a levegőből lehetett megtartani. Láttam vízben úszni az Ecsedi-lápot, és belőle félszigetként kiemelkedni a környező falvakat. És láttam arcán a végtelen ijedelmet: mi lesz ebből? Szeme a horizontot nézte, vöröses kis bajsza meg-megrándult. Tekintetére halvány árnyékot vetett a rotor megfoghatatlan árny-ernyője. Öt fokot zár be a vízszintessel – magyarázta a máriapócsi bázison, amikor ott találkoztunk. Azt is mondta miért, de inkább arra figyeltem, amint boldogan súgta: a fiam már felemelkedik, leereszkedik a géppel! Önállóan!

A fiúból férfi serdült, az apa hajába valahol ezüstös ökörnyálat szőtt a propeller szele. A kaliforniai pajzstetűt emlegettük, amikor megálltunk a leendő túrparti panzió frissen kiöntött betonalapján. Mindketten tudtuk: ez az a kis teremtmény, amely élete befejező ciklusában abbahagyja a mászkálást az alma ágán. Készít egy kis pajzsot, és az alatt él tovább. Nem mozdul többé, a telet is annak oltalmában vészeli át. És miként az élelmes állatka pajzsa, a panzió is helyből épült. A Tisza kavicsából, az öntéstalaj vályogjából, a pilóta álmából. Már amennyi kevés jutott neki. Mert nem volt elég az építést vezetni, repülni is kellett. Három megyében várták a helikoptert. Szükség volt a pénzre. És szállt a helikopter, emelkedtek a falak, és beteljesült az álom.

A tündérrózsás Túron úszott alattunk a kis kék lélekvesztő. Most se féltem, pedig a víz alattunk olyan végtelen és rejtelmes volt, mint egy titkos szerelem. Jancsi pedig állt a csónak végében, és megkérdezte: – Mit szólnál, ha elénekelnék egy nótát? – Lassan húzta az evezőt, a rózsák épp csak ingadoztak. – Én írtam a szövegét és a dallamát is – tette hozzá. Jobban meglepett, mint az összes pilótatudományával. Szép szatmári nóta szállt a Túr felett. Kakukk kontrázott, rigó cifrázta. Jól kitalálta, szépen énekelte. Zavartan fonódott egybe tekintetünk. – Na mit szól hozzá, szerkesztő úr? – váltott vicces magázásra. Nem szóltam semmit, nem tudtam, mit mondjak. Micsoda történet, gondoltam magamban akkor. A kislányom is elnémulva ült mellettem a pillanat hatása alatt.

Még mindig hideg nyirok nedvesedik a markomban, mint akkor, a nemrég letett telefonkagyló után: – Jó hangulatban voltunk egészen éjfél utánig, amikor kintről csak annyit hallottunk, hogy valami súlyos test a földre zuhan – mondta egy hang a telefonban. Erdélyi Jánosnak megakadt a szíve, teste élettelenül csapódott a földhöz. Ez volt az a fátum, amit a nagy madárral mindig elkerült…

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése