Balogh Istvánné

Polgármester, a Panoráma Világklub tagja

Ilk

Egy aprócska beregi faluból az egész világra rálátás nyílik. Ahogy hallgatom Borikát, Balogh Istvánné polgármestert, nem hagy nyugodni az érzés: ő nem a legkeletibb és legszegényebb országrész egyik településének 2006 óta választott vezetője, hanem teljesen más dimenzióba helyezi a helyi közösség és a Földkerekségen élő emberek, azon belül is a magyarság kapcsolatát. A 21. században érzem magam, nem a Szilícium-völgy szuper csúcstechnológiája, hanem az a szeretet vesz körbe, amit Borika a szülői házból hozott magával. Anyjától tanult beszélni – nemcsak az első szavakat, hanem a közösség elé bátran kiálló, önálló véleményének hangot adó fiatal lány nyilatkozik meg. Ő az életre nevelte és végtelen türelemmel áldotta meg. Édesapja tetteivel mutatott példát, a kemény munka megbecsülését sajátította el a két testvér. Gondolják, véletlen, hogy a fivére, Tiba Péter is polgármester egy másik beregi községben, Kisvarsányban?

Olyan mintát kaptak a tisztességes életvezetéshez, az örök emberi értékek elsajátításához a nyírmadai családi fészekben, amiből bőven tudnak profitálni felnőttként is. Ezt megérzik a környezetükben élő, letelepedő és onnan tapodtat sem mozduló generációk, hogy nyugodtan állíthatjuk: az elvetett mag szárba szökkent, és apja, anyja büszkén tekint le gyermekeire az égi magasságokból.

Anyakönyvvezetőként az élet meghatározó pillanataiban örökre bevésődnek a gondolatai az összeházasulandók agyába. 1979-től megszámlálhatatlanul sok ember mondta ki Borika előtt a holtomiglan-holtodiglant. Az eltelt több mint négy évtized alatt a szokások változtak, a divat ide is betört. A külső helyszíneken kötött esküvők egyre népszerűbbek. Kastélyok, parkok, tavak, a természet csendje, vagy éppen a pezsgő mindennapok keretezik az ünnepséget. Ilken például olyan külső rendezvényteret alkottak, amely méltó a nagy eseményhez. A dédelgetett terv, a Közösség Ház végre elérhető közelségbe került. Két sikertelen pályázat után – három a magyar igazság – benyújtotta az önkormányzat harmadszor is. Láss, csodát: 50 millió forinttal támogatja a közös költségvetés az ilki álmokat. 70 százalékban már végeztek is a munkálatokkal, és 2019 tavaszán birtokba vehetik a helybeliek.

A híres katalán klub, a Barcelona tűzte zászlajára a jelszót: Több, mint egy klub – innen kölcsönözhetjük a párhuzamot: a Közösségi Ház több lesz egy puszta épületnél. A polgármester asszonyt idézem – a jelent éli, de a jövőt építi – olyan szakrális teret képzel el, amelyben otthonra lelnek, művelődnek, eszmét cserélnek. Képzeletben, az előadó szavai, vetített képei alapján világot látnak az érdeklődők. Nem kell már a közeli Vásárosnaményba vagy Nyírmadára beutazni, hogy találkozzanak egy ismert művésszel, koncertet, színházi programot vagy egy mini fesztivált lássanak.

De a helyi kincseket is felderítik – fejti ki elgondolásait a község vezetője – , hisz meghívják a híres beregi keresztszemest varró asszonyt, meséljen arról a szenvedélyről, amelynek révén órák ezreit tölti a hímzőráma fölé hajolva és beleszövi álmait a mintákba. Megszólaltatják a fafaragó művészt, a roma kosárfonó mestert, a tíz gyermeket tisztességgel felnevelő és most kerekesszékbe kényszerült édesanyát. Pódiumra állhat a világutazó, és képeket villant fel az öt kontinens tájairól, amelyekre talán soha nem jut el a legtöbb ilki polgár.

A polgármester asszony jó példával jár elöl a világlátásban. A közelmúltban csatlakozott a Panoráma Világklubhoz, amelynek társklubjai bepillantást engednek a világ különböző szegleteiben élő magyaroknak az ismerkedésre, tapasztalatcserére. A napokban Budapesten az évzáró rendezvényre Baloghné Borika is meghívást kapott. Nem ment üres kézzel: egy beregi keresztszemessel hímzett italtartóba egy üveg finom szilvapálinkát tett – mindkettő Hungarikumnak számít – és személyesen adta át az egyik nyertesnek.

Testvértelepülési kapcsolat létesítését tervezik, valószínűleg egy felvidéki községgel írják alá a megállapodást a közeljövőben. Így a ritkábban utazó helybelieknek is lehetőséget nyújtanak a határokon túl élő magyarok és szlovákok közösségi életének, szokásainak, ételeinek, kultúrájának megismerésére. Itthon pedig a hagyományos vendégszeretettel mutatják be a fenséges beregi táj szépségeit, és a helybeliek által féltve őrzött szokásokat.

Kerek számok adnak hátteret Borika gondolkodásmódjába bepillantani. Az idén 100. éves jubileumát ünneplő nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola az alma matere. Közel 50 éve szolgálja a közösséget a polgármester. Óriási energiákat mozgósít, ha az általa annyira tisztelt község érdekében bármit tehet. 12 éves polgármesteri megbízatása alatt valamennyi közintézményt felújítottak, az utakat rendbe tették, ahol lehet, díszburkolatot terítettek a földre. Nemrégiben a temetőt korszerűsítették, itt is díszburkolat vezet a sírokhoz, urnafalat állítottak, a ravatalozó is méltó lett az utolsó úthoz.

Balogh Istvánné féltő gondoskodással, hol szociális érzékenységgel, hol vállalkozói szemlélettel gyarapítja a helybeliek anyagi és szellemi kincseit. Életre akarja kelteni a falut. Büszke rá, hogy az 1400-as lélekszám stagnál, sőt inkább növekszik. Évente 10-12 szülés és ugyanennyi haláleset biztosítja a megmaradást. Száz közmunkásnak adnak biztos megélhetést, és aki akar, mindenki talál állást a községben, vagy a közelben.

Ha nagyon elfárad, a csend szavát hallgatja, vagy felüt egy könyvet és keresi a nagyvilág híreit, valamint belső utazásra indul a lélek mélységeibe. Az ápolt, csinos asszony mindig naprakész, hatalmas terveket dédelget. Összehozza az időseket és a fiatalokat, a szakképzetteket és az iskolában kevésbé teljesítőket, hisz a mindennapokban másfajta osztályzattal jutalmazzák a hétköznapi hősöket.                                                                                               

Írta:
Tóth Kornélia
Written by

Maros vize folyik csendesen

Ősz Zoltán alkotása 50×65 cm.Pasztell2018.  Gyerekkorom kedves közmondása jut az eszembe, amikor azt mondták, hogy a túlsó part mindig szebb!! Milyen hülyeség, kerüld meg a partot, és máris a szebbik... Tartalom megtekintése

Mikulásvárás hajgöndörítéssel

A hajhullámomnak akartam alárendelni további életemet, féltettem a pajkosan bodorított fürtjeimet Az Ecceri fiúéknál Mikulás is hagyományos disznótoros nap volt, főleg Miklós (Mikulás) estéje. Volt, hogy hétköznap is megülték, megölték... Tartalom megtekintése

Hó takará el a bérci tetőt

Székelyföld nevezetes helyei – ahogyan csak kevesen látják Százezrek lábnyomát rejti a szűz hó a csíksomlyói búcsújáróhelyen   A csíkrákosi Bogát hegy Nyergestető ,,…itt esett el Gál Sándornak száznál is  több katonája.”(Kányádi... Tartalom megtekintése

Országúton

Szemelvények Bán Béla EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből Ha az ötvenes évek végén, a hatvanas években megkérdezték volna tőlem, hogy hol töltöttél el legtöbb időt, azt mondtam volna: az országúton. Magyarország útjain,... Tartalom megtekintése

Csillagszemű csikóim

Írta: M. Szlávik Tünde Édesanyám gyakran mondogatta, hogy a Jóisten akkor a legkegyetlenebb, amikor teljesíti a kívánságainkat… Gyerekként annyiszor szerettem volna láthatatlan lenni. De nem így képzeltem, hogy közben autóban... Tartalom megtekintése

Nap Nap után

Verőfényben szikrázik a hótakaró a Hagymás hegységben Csíkszentdomokos fölött