A megtalált testvér

Szemelvények Bán Béla nemrég megjelent  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből

Első kép a tesómtól

Mojzes Vera nem adta fel. Nem, addig nem nyugszik, amíg rá nem talál testvérére. Annyit álmodott már róla, hogy képzeletében testet öltött: fekete hajú, éles vonású fiú volt, amilyen anyja után lehetett.

Mégsem ő talált rá. A kislány már két éve volt állami gondozásban. Anyja folyamatos csempészés miatt állami felügyelet alatt, annak férje (soha nem nevezte apjának) rátámadott a fejlődő lányra, így „lelenc” gyerek lett. De kivételes bánásmódban: egy közgazdasági technikum első osztályos hallgatója és az iskola kollégiumának lakója. Akkor jelentkezett az édesanyja. Nem találkozhattak volna, a törvény szerint nem! De törvényt felülírta a jóakarat. Hogy az iskola igazgatóhelyettese, Szávainé vagy a gyámhivatal felügyelője, Enikő néni engedélyezte a találkozást, a kislány sohasem tudta meg. Nagy hírrel jött az anyja: tudja, hol találják meg a fiát, akit csak akkor látott, mikor a bába a kezébe adta, s először és utoljára megetette a mohó gyermeket. S aztán elvették tőle örökre. Örökbe fogadta Mojzes Pál, első férjének testvérbátyja.

Évek óta kutatta már anya a fiát. Tardoskedd volt a kiindulópont, hiszen itt szülte 1936-ban a gyermeket, a Mojzesek oda valók voltak. Mivel rendszeresen járt Szlovákiába, többször elutazott volt férje falujába is. De ahogy megjelent, azonnal elzavarták. Végül testvérének férje, a pályamester segített. Nagy család volt a vasút, az ott dolgozók mint a testvérek. Mikor a tardoskeddi állomásfőnök megtudta, hogy Zsidó Gyula selyei pályamester Mojzes Pál holléte után érdeklődik, kiderítette a pontos címet.

Elengedték anyjával a kislányt egy délutánon, hogy felkeresse soha nem látott testvérbátyját.

A 3-as villamosra szálltak fel, azzal mentek, végig a Váci úton, egészen az Árpád úti torkolatig. Ahogy leszálltak, jobbra, a vasúti töltés tövében ráismertek a vendéglőre. Vera már nem emlékszik, mi volt rá kiírva, de hogy kocsma volt, az bizonyos. Az anya nem ment a kislánnyal. A szemben lévő oldalon egy hirdető oszlop takarásában leste az épületet. Vera benyitott. Egy megtermett ember figyelt a formás lányra.

– Kit keresel, te lány? – kérdezte, nem volt a hangjában rossz szándék.

– Mojzes Pált! – A válasz határozott volt.

– Melyiket?

– Mindkettőt, ha lehet.

– Az egyik előtted áll.

– Vera vagyok, Mojzes Vera, Palkó testvére.

Mintha várta volna már a kocsmáros, hogy egyszer megjelenik a lány. Barátságos volt, nem küldte el. Mondta, fia még az iskolában van, gyakorlati órán. Lakatos-műszerésznek tanul, most végez.

– Várd meg. Egy jó óra múlva jön.

– Inkább visszajövök. – Nem akarta az anyját várakoztatni az utcasarkon.

Beültek arrébb egy kávézóba, gyorsan eltel az az óra.

Az anya ismét elfoglalta helyét az utcán, Vera benyitott a vendéglőbe.

– Te vagy Vera! – A fiú majdnem olyan volt, amilyennek elképzelte. – De csinos nagylány vagy!

Egymás karjában voltak.

Nagy barátságban mesélték a maguk életét, mikor a lány szóba hozta.

– Anyu kint vár az utcán. Szeretne látni.

A fiú elkomorodott. Előbb nem akart kimenni, később húgának unszolására mégis megtette. Kint, anya és fia egymásra néztek, de nem mozdultak. A fiú szólalt meg.

– Maga hol volt tizenhat éven keresztül? Lehet, hogy maga szült, de nem az anyám. Nekem jó szüleim vannak. – A lányhoz fordult. – Visszajössz még?

Visszament. Idősebb Mojzes Pál az ajtóból nézte a találkozást. Nem szólt egy szót sem. Ekkor a fiú egy percre hátra ment a lakásukba. Papírba csomagolt valamit hozott, s óvatosan húga kezébe tette.

–Vigyázz, mert szúr. Ezt adom a találkozás emlékére. Vizsgamunkám a műhelyben.

Vera kibontotta. Egy szál rózsa volt. Sárga rózsa, amennyire a réz tud sárga lenni.

Kint már nem találta anyját. Egyedül ment vissza a kollégiumba.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde
Written by

Tiszatáj (Tiszaalpár)

Bíró Ernő alkotása 41×31 cm. Akvarell. 2018. Mint az anya olyan félőn, óvatosan öleli körbe a képet ez a lombjában frissen zöldellő fa. A szunnyadó ladikok lágyan ringatóznak a sima... Tartalom megtekintése

Béke után vihar

Szemelvények Bán Béla nemrég megjelent  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből Az egyik utolsó „békeév” a szülőház udvarán. Szüleimmel és feleségemmel állunk ott az egyre ritkább szamoskéri látogatáskor. Még a régi időket tükrözi a... Tartalom megtekintése

Don Quijote kék valósága

Tüttő József alkotása 70×50 cm. Olaj, farost. Kérlek uram, ajándékozz meg a tisztánlátás örömével, bármerre tekintek, a múlt, és jövő a messzeségbe vesző képzelet fátylában van. Győztes csaták, elvesztett küzdelmek,... Tartalom megtekintése

Jeszenovics Albert

A református gyülekezet főgondnoka Csomakőrös – Egy vagyok közülük a munkában – jellemzi viszonyát vállalkozása munkatársaival. Velük dolgozom, ugyanazt csinálom, amit ők. Ahogy telik a nap, amelynek nagyobb részét társaságában... Tartalom megtekintése

Bende Tamás

Református lelkész Csomakőrös – El tudtam érni, hogy azok is eljöjjenek egy közösségbe, akik valamilyen okból haragosai egymásnak. Tizenhárom éve szolgál a településen. A mögöttünk maradt csaknem másfél évtizedben számos... Tartalom megtekintése

„Ha még hallásod is lenne…”

Szemelvények Bán Béla nemrég megjelent  EMLÉK(fény)KÉPEK című könyvéből Három hónapja jártam már az egyetemre, s nem találtam a helyem. Egyedül éreztem magam, hiába voltunk sokan. Nekünk, újságírószakosoknak volt külön termünk, ahol... Tartalom megtekintése

Dr. Simon József

Szívsebész főorvos Debrecen, Vaja Megragadni a pillanatot, ez a legnagyobb kihívások egyike a szívsebész főorvosnak. Dr. Simon Józseffel a Debreceni Egyetem Szívsebészeti Klinikáján a könyvtárnak is beillő megbeszélőben faggatjuk a... Tartalom megtekintése