Katonaélet hajdanában Csíkmadarason (2.)

Id. Antal Ferenc (1866.) és fia, ifj Antal Ferenc katonasága

Id. Antal Ferenc családja 1920-ban. Középen ül Antal Ferenc (1866) bíró, mellette a felesége Kovács Veronika (1871)

A katonaságról, úgy tudok beszélni, Melyet ha hallgattok,  fogtok csodálkozni.”  – így kezdte a bejegyzéseit id. Antal Ferenc.

Az 1800-as évek elején bíró volt a madarasi községházán.  Ebben a családban több Ferenc névre hallgató személy is volt. Az első Antal Ferenc az 1800-as évek második felében született, katona 1880-as évek végén volt. Értelmes, szép, kalligrafikus betűket író fiatalember, aki a hosszas katonasága alatt több helyen szolgált a Habsburg önkényuralom idején. Ezeknek a helyiségeknek a neveit le is írta abba a füzetébe, amelybe saját szerkesztésű verseit és nagyon sok népdalt, dalt is lejegyzett.

A kis füzetben így ír: „Az Millitar Comando Zárában 1889. Corps komando fekvő helye: 1. Krakó, 2. Bécs, 3. Grácz, 4. Budapest, 5. Pozsony, 6. Kassa, 7. Temesvár, 8. Prága, 9. Jozseftad, 10. Brün, 11. Lemberg, 12. Nagy Szeben, 13. Zágráb, 14. Insburg, 15. Sarajevo.” Az írásaiból nem tűnik ki, hogy hol volt még katona, de a legtöbb vers végén Sarajevo és az 1889-es dátum szerepel. Miután leszerelt a katonaságtól, feleségül vette Kovács Veronikát.

A tulajdonképpeni gyűjtőmunkám egyik eredménye a kis füzet megtalálása, amelybe a legidősebb Antal Ferencz írt, a bíró, akinek már az ükunokáinak nagy része is nagykorú már. Most azokat a versekből, énekekből írok le, amelyeket ő szerkesztett, vagy, amelyek különlegesek. Nem tudtam kiválasztani, hogy melyeket írt ő, és melyeket írt le más után. Lényeg, hogy a mai szemmel nézve érdekesek és különlegesek.

Bús dal
Feljött a nap észak felől,
De nem Magyarország felől.
Más fekszik a rózsám mellé.
Ott az ágyuk szépen szólnak,
Apró fegyverek ropognak.
 Szárájevó 1889 nyarán 

27 magyar huszár halála
Dráva hídján megy a gőzös Pécs felé,
Sok magyar húszár a halálát ott lelé.
Kit meg nem ölt Boszniában a golyó,
Eltemette a sebes Dráva folyó.
Szabolcs megye sok szép fia elveszett,
Dráva folyó adott nekik nyughelyet,
Dráva vize száradj ki,
Hogy annyi anyának a könnyét csaltad ki.
Dráva partján Eszék városa mellett,
Ferenc József egy sírkövet emeltet.
Föl lesz arra arany betűkkel írva,
Itt van huszonhét húszárnak a sírja.
Édesanya a szemed ott kisírhatod,
Barna kislány galambodat sirathatod,
Nem látjátok többé, akit sirattok,
Csak porukból nyílnak nefelejcs habok.

Leányhoz levél

Hidd el én kedvesem, nincs oly pillanat,
Hogy rólad ne volna minden pillanatom fájdalmas.
Szívemnek minden állapotja, mert én éjjel, nappal,
Rólad gondolkozom, mint gerlice madár,
Mely a társától elváll, kesergi a társát,
Zöld ágra nem is száll, csak sóhajt, ha valahol megáll,
Mindaddig bujdosik, míg társára talál.
Mint hervadt tulipánt gyöngyharmatokkal,
Úgy az én szívem is gyászos zokogással,
Hozzád kívánkozik szép kíváncsisággal
Nincsen az én szívemnek semmi vigasza,
Mert elmaradt tőlem személyed látása.
Most találtam módját ezen levelemnek,
Szerelem csillaga, az én reménységem,
Kedves angyalom tartsd meg hűségedet,
Ezen soraimban arra kérlek téged.
Így hát kedvesem várjál hát egy évet,
Hidd el, hogy nem lesz az késő és,
Azután miénk lehet az dicsőség,
Szerelmem csillaga, ne felejts el engemet,
Én sem feledlek él soha tégedet,
Hidd el, hogy végtire boldog időt érsz.
A szerelemnek egyik éke között,
Engem a természet azzal megöntözött.
Búsulok is, hogy miért nem látlak tégedet,
Csak érzem szívből fájlaló keblemet.
De mikor eljön nekem a végső pillantásom,
Akkor is megválni tőled, nem kívánom.
Szeretett Kedvesem!
Baka vers

Olaszország határában, hajnalban baka gyerek,
A kaszárnya kapujában: Én teremtőm segélj meg,
A hazámért, mert vért öntök az én kedves babámért.
Szól az ágyú, mennydörög az ég felettem.
Még akkor is kedvesemért könnyeztem,
A hazámtól, hej de távol elestem.
Kedvesemet soha el nem felejtem,
Dörög az ég, hull a zápor a nyakamba,
Jaj Istenem én már el is fáradtam.
Mint hazámat, mint babámat,
Elhagytam Olaszország vérmezején.
Távol maradtam országom,
Nyugszik az én testem, vánkosom a jobb karom,
És fegyverem a csákóm vagyon.
Egy dombnak tetején ottan nyugszom,
Mint székely, magyar legény.
Bakadal

A bakának jó kard kell s jó fegyver,
S azzal megyen a csatába jókedvvel.
Ha a baka térdig jár is a vérbe,
Úgysem tekint föl a nagy égre.
A csatában ellőtték a jobbkaromat,
Írd meg pajtás az én édesanyámnak,
Több levelét ne várja a fiának.
1889 
„H.K. Infanterie Regiment
No. 82.16. Comp. Sarajevo 889.Május 24.
99 napom van még hátra,
Szervusz Czivill élet, 
már  akkor benned élek.
Antal Ferenc 886.béli
Csík Madarasi születés.
Boznia Sarajevo 1889”.  

Leszerelés

Kezemben a szabadságos kis könyvem,
Boszniában nem katona a nevem.
Az Istenért kapitány úr mit csinál,
Talán bizony fegyvereket vizitál.
Vizitáljon kapitány úr kedvére,
Odahaza vár a régi szeretőm örömre, 
Kiszolgáltan három évet, s hat napot,
Kapitány úr szalutálni nem fogok.
Szalutáljon az bundás reguta,
Kinek hátra harminchat hónapja.
1889. szeptember 1.

A második Antal Ferenc, 1910-ben született. Neki is hosszas katonaság jutott, majd a fogság évei. Ő katonasága után vette feleségül Bálint Erzsébetet. Ebből a házasságból született a következő Antal Ferenc (1933), Veronika (1934), József (1940), Ádám (1942): Időközben behívták katonának, elkerült a frontra, ez alatt született a következő gyermek Albert (1944). A háború nehéz évei alatt az édesanya öt gyermekkel maradt. Nehéz, küzdelmes évek következtek. Az édesapa fogságba esett és Odesszába vitték fogolytáborba.  Innen 1947-ben szabadult. A család létszáma ezután még gyarapodott megszületett Imre (1950), és Domokos (1953). Nagycsalád volt, 7 gyermek, a két szülő és a nagymama, tehát tízen voltak. Nehéz évek voltak ezek a háború utáni idők, a szárazság, a beszolgáltatások, mind nagy erőpróba elé állították a családot. Kitartó munkával, erőfeszítéssel rendezték a gyerekeket a szülők. A Ferenc név tovább öröklődött a családban, Ferenc lett a nagyobbik fiú első gyermeke az unoka, sőt ő is Ferenc nevet adott a fiának ő a dédunoka. 

A második Ferenc, a hét gyermek édesapja gyakran beszélt a gyermekeinek a fogság nehéz éveiről, néha énekelgetett egy dalt, amit ott a táborban szerkesztettek. Ennek a dalnak a szövegét a leánya Horváth Józsefné Antal Veronka adta át nekem. Ezt másoltam le. 

Fogoly dal

Egy levelezőlap, amit Kedves Tamás csíkszenttamási fogoly küldöttfogolytársának, a madarasi Antal Ferencnek, 1948. ll. hó. 5-én a Szovjetunióból, Odesszából, a 7153/2 lágerből. A képeslapon orosz és francia a kitöltendő szöveg.



Valahol a messzi idegenbe
Fogolytábor kellős közepében,
Csak az a könny, ami mélyen szántja,
Szomorúság, csupa bánat, ami erre járja.   
Valamikor, nem is olyan régen,
Volt nekem egy piciny puha fészkem,
Szőke asszony, angyal szemű drága gyermek,
Vártok ugye alkonyatban néha, néha engem.
Arra, ahol viharfelhő támad,
Zúgó vihar sepri el a tájat,
Tépd, ki s vidd el vérző szívem házunk tornácára,
Hogy a szívem ott dobogjon, egyszer utoljára,
Árva madár repül messze tájra,
Talán bizony hazafelé szállna.
Repülj madár, szállj el kis piros tetős házra,
Meséld el, hogy árva lettem s gyötör a bánat. 
Odessza, 1944.

Tehát Antal Ferenc 1947-ben hazatért a fogságból, de ott maradt a legjobb barátja Kedves Tamás felcsíki katona, akivel levelezett addig, amíg 1948-ban őt is hazaengedték. Egy levelezőlapot kaptam Horvátné Antal Veronkától, amit Kedves Tamás írt a lágerból Antal Ferencnek. Ez így szól: 

„Kelt lapom 1948. ll. hó 5-én.

Szeretett kedves barátom, e pár soraimmal tudatom, hogy megkaptam a hozzám küldött lapodat, és nagyon örülök és megértettem mindent, kik mentek haza és tisztellek a családoddal együtt és köszönöm a fáradtságot és tudatlak, hogy én egészségben vagyok. Szeretném, hogy viszontláthassuk egymást. A feleségemtől még nem kaptam levelet azóta, hogy hazamentél. Ezzel bezárom soraimat, tisztellek, mint barátod: Tamás. Választ várok.” A levelezőlap összehajtva, postán jött el. A feladó részen az ország és a láger nevét orosz betűkkel írta Tamás, aki 1948-ban tért haza a fogságból.

Antal Ferenc családja 1968-ban, hét gyermek                                  A kibővült család – 1968.

Írta:
Tankó Molnár Mária
Written by

Az ár, amely megtartja értékét

Részletek Kelemen Magdolna Sós kertbe ugorka című könyvéből Az árral mint egyszerű munkaeszközzel, már elemi iskolás koromban találkoztam, amikor a tanító nénimmel a számokat tanultuk. Kartonból kivágott körökkel ábrázolta a... Tartalom megtekintése

A dal ugyanaz marad

A lemezjátszó olykor önálló életre kelt, önkényesen ugrott át barázdákat Az „új házban” az újabb bútorok jól megfértek az ódon bútorokkal. Központi fűtés hiányában a cserépkályhák biztosították a családi fészek... Tartalom megtekintése

Őszi impressziók

Ősz Zoltán alkotása 2009 Pasztell Egy roppant mozgalmas kép előtt ácsorogva, nézelődve a színpompás háttérben, az ég színeiben merenghetünk. A kép előtere kis engedményt tesz, hogy a vízhez szaladó út... Tartalom megtekintése

A hajnali kiruccanó

A Csiporka-csapat kora reggele – Csiporkaaaa! Reggel vaaaan! Ébreeedj! – rázogatta barátnőjét Bíborka. – Hagyj aludni! Alig világosodik még! – dugta ki a fejét a bogárka egy pillanatra a takarója... Tartalom megtekintése

Cím nélkül

Bíró Ernő alkotása 35×25 cm. Lavírozott tus. 2019. Állok az ablaknál, és nézem, hogyan viaskodik a kinti élet, kemény harcok, és harcosok vívják csatáikat. A meleg szobából csak egy filmrészlet,... Tartalom megtekintése

Lépcsőszaladó lobonctáltos

Csiporkáék estéje az osztálybuli előtt – Mi ez a nagy csend? – fülelt Ibi. Miután a vizsga után bevásároltak, majd megvacsoráztak, s a bogárkák felvonultak az emeletre, ő elkezdte felhívni... Tartalom megtekintése

Regina nagymamám tervezte a házunkat

Nagyon szorgalmas, temperamentumos székely asszony hírében állott Csíkmadarason                Elődeim mind székely emberek voltak, akik keményen dolgoztak, kitartással, küzdelemmel próbáltak elérni mindent. Az egyik ilyen dolog volt, hogy az apai nagyszüleim... Tartalom megtekintése