A törökbúza az udvarra került, onnan a padlásra

A szegényjét a pajtába hordtuk, mert az fejtődik majd le leghamarabb a tyúkoknak. A javának is az lesz a sorsa, de a legszebbje puliszkalisztté változik, ha alaposan megszárad

Pont olyan vasárnap volt Székelyvaján, mint a többi. Ahogy pirkadt, a falu elevenebbjei fölpattantak az ágyból, és azonnal munkához láttak. Mivelhogy október volt, meg tökéletes vénasszonyok nyara, na meg sok tábla kukorica ácsorgott szedetlenül a határon, többen is arrafelé irányultak, miután az állatokat ellátták. Mi is így jártunk. Miután kosarat, szatyrot alaposan megtömtünk elemózsiával, vízzel, pálinkával, elindultunk a kertföld felé. Vagy nyolcan.
Mindig nagyapó mellett szerettem lábatlankodni, mert ő folyton-folyvást háborús mesékkel traktált bennünket. Hogy felmásztak az almafára, aztán jött az ellenség, s alig bírtak elmenekülni, mert a lovakat elcsapták legelni. Hadifogságba kerültek, s a fagyott répát is megették, de mindig akadtak jószívű orosz asszonyok, akik segítettek rajtuk, néha odaloptak nekik egy kis ennivalót. Apóból vízfolyásként csobogtak a szavak, a kosárhordók kupacba hordták a kukoricát, a többiek pedig szorgalmasan hámozták ki a háncsból a csöveket, mikor apám kijelentette:
– Ebédszünet!

Azonnal tüsténtkedni kezdtek az asszonyok. A törökbúzahalom mellé rongyszőnyeg meg régi pléd került, erre pedig friss házikenyér, szalonna, túró, zakuszka, vöröshagyma, paprika. Na meg só, mert ha nem, akkor apám Parajd felé fordult a magasba tartott zöldséggel. Szerinte onnan sót hoz a szellő is. De ekkor éppen körbejárt a pálinkával, mindenkinek töltött egy-két kupicával, igény szerint. Aztán nekiláttunk. Mármint az evésnek. Soha olyan jól nem esett az étel, mint ott, a kukoricaföldön. El is fogyott, az utolsó morzsáig. Gyorsan letördeltük a maradék kukoricacsöveket, s mire Pista bácsi megérkezett a szekérrel, a férfiak egy része már kórévágásba kezdett. Mi csak menjünk, mondták, mert amíg a fogat térül-fordul, s a kukorica hazajut, ők addig levágnak, amennyit csak tudnak.
A törökbúza az udvarra került, onnan pedig a padlásra cipelték, miután alaposan átválogattuk, s a szegényjét a pajtába hordtuk, mert az fejtődik majd le leghamarabb a tyúkoknak. A javának is az lesz a sorsa, de a legszebbje puliszkalisztté változik, ha alaposan megszárad.
Félig-meddig estünk át a munkálatokon, mikor hirtelen eszembe villant, hogy nem készítettem el a házi feladatot kézimunkából, ami nem volt más, mint kancsó és tányér miniatűr agyagváltozata. Gyorsan kerítettem agyagot, s Feri bátyám segítségével egy valamelyest edénynek nevezhető műalkotást produkáltam.
– Tedd bé, léánkó, a lerbe, östig kiszárad, asztán mind festheted- vigyorgott Feri, s mindjárt a fejébe nyomta kitömött bundasapkáját, majd könnyedén a fejbúbjára lendítette a jókora, tele kosarat.
Lassan sötétedni kezdett. A konyhában, édesanyám jóvoltából, újra megterült az asztal, s hangos, vidám beszéd szűrődött be a szobába, ahol a kancsót meg a tányért pingáltam kegyetlenül. A repedéseket próbáltam elrejteni, amit valószínúleg a gyors száradás vagy esetleg hőguta okozott, de nem ment.
Feladtam. Újat készíteni már nem volt időm, ez szörnyen néz ki, de megvan. Gyorsan a táskámba süllyesztettem, hátraszaladtam a konyhába, s apó mellé telepedtem. Persze, ő vitte a szót akkor is.
– Tudjátok, erősen hideg volt. Az égyik katonacimbarámnak a fülei megfagytak. Nekem szerencsém vót, mert…
Aztán már csak reggel ébredtem meg.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by

Mint tök a dinnyeföldön

Aki látta, olvasta a Lator történetét, annak ez a mondat ismerősen cseng Valószínűleg mindenki érezte már magát töknek egy dinnyeföldön, vagy dinnyének a tökföldön. Tök mindegy. Nem odaillőnek az adott... Tartalom megtekintése

A karthagói harangok

Hargitai Beáta alkotása …most ’56 emlékére           (Kozma Andor verse ezen a linken olvasható)

Kedves kis démonaink

Tüttő József alkotása 50×30 cm Olaj/HDF Démonok?? figyelj!!! itt járnak, átsuhannak a folyosón, belopóznak a szobádba, be a testedbe, be a lelkedbe… már nem tudod, hogy hány lábon surrannak, de... Tartalom megtekintése

Tisza Sándor Rajmund

Polgármester Vaja Édesapját, de még az őseit is megsüvegelték a helybeliek. Tisza Sándor Rajmundnak, aki 2020. szeptember 6-ától a választók bizalmából töltheti be a polgármesteri tisztséget, soha nem kellett kétszer... Tartalom megtekintése