Szegfű! Mit tettél? Megetted a csipkét!

Egy húsvéti hímzett zsebkendő, amin a téli estéken dolgozott

A tehén farklóbálva baktatott Juliska mellett. Hátuk mögött a nap méltóságteljesen emelkedett ki a dombok közül, áttetsző aurát varázsolva köréjük. Minden nyugodt és csöndes volt, csupán a madarak csicsergése hallattszott innen-onnan.

Kiértek a rétre. Juliska levette a kötőféket, majd rácsapott a tehén farára.

– Egyél! – utasította.

A tehén nem kérette magát, máris nekilátott a zsenge fűnek. A kislány leült a vén cseresznyefa alá. Kibontotta a takaróruhát, kenyeret, szalonnát meg egy darabka sajtot vett elő. De csak néhány falást tudott magába erőltetni. Valahogy nem kellett.

Leterítette a hárászkendőjét, s ráfeküdt. Nem esett valami kényelmes fekvés rajta. A hepehupás föld nyomta a hátát. Inkább felült.

A tehénre pillantott, aki apró léptekkel távolodott tőle.

– Hó, Szegfű! –  kiáltott rá, azonban az rá sem hederintett. Nyugodtan legelészett tovább.

Juliska előkotorta a kézimunkáját. Gyönyörködő pillantást vetett a félméternyi csipkére, amit eddig horgolt. Még pont egy ennyi kellene, hogy elegendő legyen egy zsebkendőre. Egy húsvéti hímzett zsebkendőre, amin a téli estéken dolgozott, és egy bizonyos legénykének szeretne ajándékozni. A zsebkendőn szegfűk és tulipánok nyiladoztak zöld indák között.

– Szegfű! – villant hirtelen az eszébe, s riadtan emelte fel a fejét. A tehén elég messze volt tőle.

Letette a csipkét, s a nyomába eredt.

– Gyere ide! Szegfű! Azt mondtam, hogy állj!

A tehén békésen megállt, s hagyta, hogy Juliska visszaterelje a cseresznyefáig.

– Itt egyél! – parancsolt rá.

– Muú! – válaszolta Szegfű.

Mennyi baj van ezzel a tehénnel! Most is miatta nem mehetett iskolába. Mert nem volt más, aki vigyázni tudott volna rá. Csak ő. Mintha az iskola nem lenne fontos! Holnap visz majd egy csokor virágot a tanító néninek. Hogy ne haragudjon a hiányzás miatt.

Körülnézett. Szebbnél-szebb mezei virágok tarkállottak körülötte.

– Szegfű, te ne mozdulj innen! –  parancsolt rá a tehénre, ő meg elindult virágot szedni. Hatalmas csokorra valót gyűjtött össze. Boldogan szemlélte, örült a virágok szépségének. Visszafordult a cseresznyefához, ahol Szegfű békésen álldogált.

Mégiscsak okos ez a tehén! Szót fogadott.

Ahogy közeledett, egyre inkább azt érezte, hogy valami furcsa Szegfűn. Nem tudta megmagyarázni, hogy mi. Aztán meglátta. A tehén szájából egy arasznyi csipke lógott ki.

– Szegfű! Mit tettél? Megetted a csipkét!

Szegfű bólogatni kezdett, mintha megértette volna, de nyugodtan tovább rágcsált. Juliska sírni kezdett.

Az a legényke pedig csipkétlenül kapta a hímzett zsebkendőt azon a Húsvéton.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by

Jézus arca előtt

Mire rájöttem, hogy nem is fa, hanem valóságos a teste, már azt is láthattam, hogy nem tövis-, hanem babérkoszorúja van Virágvasárnapján cseng-bong a falu felett a harangszó. Több szempontból is... Tartalom megtekintése

Meghatottság-gombóc

Sorsfordító reggel a Bogársuliban Reggel hétkor a Bogársuli lépcsőjén lehorgasztott fejjel ücsörgött a máskor örök késésben levő kis szúnyog. – Máris hiányzik Gyike! – sóhajtotta maga elé. – Ha visszajön,... Tartalom megtekintése

Duna delta

Ősz Zoltán alkotása Pasztell. 2010. Vajon hol kaphatsz zavaros életedre, vagy összegyűrt lelkedre vigaszt ha nem a hű barátaidnál, ahol megpihenve a nullára esik vissza összes gondod, mint egy eldugott... Tartalom megtekintése