Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Böszörményi Istvánné
A Rippl-Rónai Emlékmúzeum teremőre
Kaposvár
A törékeny, a fényben szinte csak a főbb kontúrokkal kivehető kékruhás hölgy, mintha egy Rippl-Rónai zsánerkép megelevenedett alakja volna. A könyvet letéve köszöntésünkre felállt a padról, ahol épp olvasott. Ráadásul olyan, mint a pár éve elhunyt nagynéném, így a megszólítással kissé bajban voltam.
A műterem maga is egy kiállítás, képekkel, bútorokkal, tárgyakkal. És akkor azt kérdezi Erzsi néni, nem zavarja önöket, ha beszélek az itt látottakról? Az előbb még gépi hang mutatta be a műtárgyakat a kastélyban. A művész hálószobájában az ágy fölött függő Móricz portré gondolatban egy pillanatra Tiszacsécsére vitt. A zsúpfedeles házacska melletti szobor arca villant elém. Itt egy 83 éves asszony, aki három évvel a művész halála után született, visszarepít az időben, és úgy beszél a kertről, a képekről, mint a saját életéről. Egyébként ez így is van, ebben az épületben van a lakása, itt dolgozott a ház gondnokaként, itt élte túl férje, gyermeke halálát, és innen vitték tavaly a kórházba, hogy megakadályozzák, hogy a rák elvigye. Őt nemcsak a munkája, hanem az élete is ideköti. Tapintatosan közli, azért ilyen gyenge a hangja, mert az altatáskor használt cső kicsit megsértette a gégéjét. Máris mondja: „Lazarine asszonynak is rákos betegsége volt, és a doktor úr, akinek a hátsó kis épületben, ahol a konyha volt régen, volt berendezve egy kis rendelő, ott vizsgálta, kezelte az asszonyunkat. Ő híres orvos volt, a festő úr unokaöccse, Martyn doktor, a hegyi professzor. Mert tetszik tudni, ő egyetemi tanár volt, de gyakran gyógyította a helybelieket, ha itt volt. Van erről emléktábla is.”
Miután elsorolja a festő testvéreit, azok gyerekeit, megállapítja, hogy ez a Róbert járt Lazarine asszonyhoz a legszorgalmasabban, biztosan azért lett az örököse is.
A műteremben lévő tárgyakról szólva rögtön elárulta, mennyire jártas a művészetekben, mert lemondóan megjegyzi, míg beteg volt addig hozták ide az egyébként szép szőnyeget, de rám néz, és egyetértést várva kérdezi: tessék mondani, minek egy műterem padlójára szőnyeg, nem illik ez ide. És az a kályha se volt itt, csak valamiért idetették a sarokba. Ez a másik, mutat a szoba túlsó részére, ez volt itt, amikor ezt a műtermet még használták. Na de jól van ez így, sóhajt beleegyezően. Az asztalon friss a virág a vázában, elmondja, hogy arról mindig ő gondoskodik, és bizakodva közli: megígérték, hogy amíg bírom, gondozhatom ezt a termet. Azelőtt, amikor nyugdíjba mentem a gondnokságból, fent voltam (mármint a kastélyban) teremőr, de a betegségem után örülök, hogy itt lehetek.
Kicsit csapongunk, nem szokványos látogatók módjára viselkedve kérdezgetek, és korát meghazudtolóan, minden válaszában felveszi a pillanat ritmusát. A falon lévő cigányzenészekről meséli, hogy ők miért voltak híresek, de nem azt, ami olvasható, hanem, hogy milyen volt a festővel való viszonyuk. Mutatja, hogy cifraszűrben az a festő úr, és hogy mindenki valaminek be van öltözve, mert ez egy olyan mulatság volt, hogy Rippl-Rónai cifraszűrt viselt. Szerette a zenét, és erről eszébe jut, hogy felhívja a figyelmemet, milyen szép keze volt.
Lazarine asszony felől érdeklődök, mert érdekel, hogy maradhatott itt egyedül férje halála után haláláig, még húsz évig.
– Hát ő nagyon érdekes volt, lehetett vele magyarul beszélni, de egy kicsit nehéz volt érteni. Olyan furcsán öltözött, mindig szűk hosszú szoknyában volt, hegyes orrú, de lapos cipőben járt, mert magasabb volt, mint a festő úr, a szép haját is oldalra csatolta. Átjárt a ház mögötti szomszédokhoz is, azok egyszerű nádfedeles házban laktak. Egyébként a szőnyegeket nagyon szerette. A falon lévő szőnyegképeket ő hímezte. Elég magányosan élt. A háború alatt járt ide ugyan lóháton egy katonatiszt. Suttogtak itt erről, de én azt hiszem csak fájdalmat okozott neki, becsaphatta. Egyébként is sokkal fiatalabb volt – zárja le magában a kételyt.
Arca, alakja, mozdulatai, mint egy megelevenedett festői pillanat, amint a művészetről beszél. Az asszonyok megörökítésében oly tapintatos egykori házigazdának most nem lenne nehéz dolga, mert a kort kijátszó szellemi frissesség megszépíti ezt a halálos betegséget legyőző idős hölgyet. Csak a keze árulja el, hogy valaha fizikai munkát végezhetett. A koradélutáni fényben a műtermet körülvevő eper és meggyfák alatt mutatja, hol volt a szőlő, milyen bokrokat ültetett ő ide korábban, és mesél arról, hogy kik jártak ide, melyik alkotás született a kert egyik vagy másik részében, miközben kínálja az érett gyümölcsöt, szedjük csak nyugodtan, kóstoljuk. Igen üdítő az, kár, hogy ő nem eheti. A fűben egy több helyen megsérült női márvány akt fekszik. Kérdésünkre, hogy mi történt, a legtermészetesebben mondja, a vaddisznók jártak itt, azok túrták fel a fák alját, akkor törtek le belőle darabok. Nincs félelme emiatt, megjegyzi, mikor és miért járnak erre, és hogy voltak kicsinyei is, a nyomokból ítélve. A tennivalók közül most a legfontosabbnak azt tartja, hogy a kiszáradt fát le kell fűrészeltetni, nehogy a szél kidöntse, de úgy akarja, hogy rá lehessen tenni egy madáretetőt.
Micsoda adományt kapott, minden pillanatot örömmel és reménnyel él át!
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése