Böszörményi Istvánné

A Rippl-Rónai Emlékmúzeum teremőre

Kaposvár

A törékeny, a fényben szinte csak a főbb kontúrokkal kivehető kékruhás hölgy, mintha egy Rippl-Rónai zsánerkép megelevenedett alakja volna. A könyvet letéve köszöntésünkre felállt a padról, ahol épp olvasott. Ráadásul olyan, mint a pár éve elhunyt nagynéném, így a megszólítással kissé bajban voltam.

A műterem maga is egy kiállítás, képekkel, bútorokkal, tárgyakkal. És akkor azt kérdezi Erzsi néni, nem zavarja önöket, ha beszélek az itt látottakról? Az előbb még gépi hang mutatta be a műtárgyakat a kastélyban. A művész hálószobájában az ágy fölött függő Móricz portré gondolatban egy pillanatra Tiszacsécsére vitt. A zsúpfedeles házacska melletti szobor arca villant elém. Itt egy 83 éves asszony, aki három évvel a művész halála után született, visszarepít az időben, és úgy beszél a kertről, a képekről, mint a saját életéről. Egyébként ez így is van, ebben az épületben van a lakása, itt dolgozott a ház gondnokaként, itt élte túl férje, gyermeke halálát, és innen vitték tavaly a kórházba, hogy megakadályozzák, hogy a rák elvigye. Őt nemcsak a munkája, hanem az élete is ideköti. Tapintatosan közli, azért ilyen gyenge a hangja, mert az altatáskor használt cső kicsit megsértette a gégéjét. Máris mondja: „Lazarine asszonynak is rákos betegsége volt, és a doktor úr, akinek a hátsó kis épületben, ahol a konyha volt régen, volt berendezve egy kis rendelő, ott vizsgálta, kezelte az asszonyunkat. Ő híres orvos volt, a festő úr unokaöccse, Martyn doktor, a hegyi professzor. Mert tetszik tudni, ő egyetemi tanár volt, de gyakran gyógyította a helybelieket, ha itt volt. Van erről emléktábla is.”

Miután elsorolja a festő testvéreit, azok gyerekeit, megállapítja, hogy ez a Róbert járt Lazarine asszonyhoz a legszorgalmasabban, biztosan azért lett az örököse is.

A műteremben lévő tárgyakról szólva rögtön elárulta, mennyire jártas a művészetekben, mert lemondóan megjegyzi, míg beteg volt addig hozták ide az egyébként szép szőnyeget, de rám néz, és egyetértést várva kérdezi: tessék mondani, minek egy műterem padlójára szőnyeg, nem illik ez ide. És az a kályha se volt itt, csak valamiért idetették a sarokba. Ez a másik, mutat a szoba túlsó részére, ez volt itt, amikor ezt a műtermet még használták. Na de jól van ez így,  sóhajt beleegyezően. Az asztalon friss a virág a vázában, elmondja, hogy arról mindig ő gondoskodik, és bizakodva közli: megígérték, hogy amíg bírom, gondozhatom ezt a termet. Azelőtt, amikor nyugdíjba mentem a gondnokságból, fent voltam (mármint a kastélyban) teremőr, de a betegségem után örülök, hogy itt lehetek.

Kicsit csapongunk, nem szokványos látogatók módjára viselkedve kérdezgetek, és korát meghazudtolóan, minden válaszában felveszi a pillanat ritmusát. A falon lévő cigányzenészekről meséli, hogy ők miért voltak híresek, de nem azt, ami olvasható, hanem, hogy milyen volt a festővel való viszonyuk. Mutatja, hogy cifraszűrben az a festő úr, és hogy mindenki valaminek be van öltözve, mert ez egy olyan mulatság volt, hogy Rippl-Rónai cifraszűrt viselt. Szerette a zenét, és erről eszébe jut, hogy felhívja a figyelmemet, milyen szép keze volt.

Lazarine asszony felől érdeklődök, mert érdekel, hogy maradhatott itt egyedül férje halála után haláláig, még húsz évig.

–  Hát ő nagyon érdekes volt, lehetett vele magyarul beszélni, de egy kicsit nehéz volt érteni. Olyan furcsán öltözött, mindig szűk hosszú szoknyában volt, hegyes orrú, de lapos cipőben járt, mert magasabb volt, mint a festő úr, a szép haját is oldalra csatolta. Átjárt a ház mögötti szomszédokhoz is, azok egyszerű nádfedeles házban laktak.  Egyébként a szőnyegeket nagyon szerette. A falon lévő szőnyegképeket ő hímezte. Elég magányosan élt. A háború alatt járt ide ugyan lóháton egy katonatiszt. Suttogtak itt erről, de én azt hiszem csak fájdalmat okozott neki, becsaphatta. Egyébként is sokkal fiatalabb volt – zárja le magában a kételyt.

Arca, alakja, mozdulatai, mint egy megelevenedett festői pillanat, amint a művészetről beszél. Az asszonyok megörökítésében oly tapintatos egykori házigazdának most nem lenne nehéz dolga, mert a kort kijátszó szellemi frissesség megszépíti ezt a halálos betegséget legyőző idős hölgyet. Csak a keze árulja el, hogy valaha fizikai munkát végezhetett. A koradélutáni fényben a műtermet körülvevő eper és meggyfák alatt mutatja, hol volt a szőlő, milyen bokrokat ültetett ő ide korábban, és mesél arról, hogy kik jártak ide, melyik alkotás született a kert egyik vagy másik részében, miközben kínálja az érett gyümölcsöt, szedjük csak nyugodtan, kóstoljuk. Igen üdítő az, kár, hogy ő nem eheti. A fűben egy több helyen megsérült női márvány akt fekszik. Kérdésünkre, hogy mi történt, a legtermészetesebben mondja, a vaddisznók jártak itt, azok túrták fel a fák alját, akkor törtek le belőle darabok. Nincs félelme emiatt, megjegyzi, mikor és miért járnak erre, és hogy voltak kicsinyei is, a nyomokból ítélve. A tennivalók közül most a legfontosabbnak azt tartja, hogy a kiszáradt fát le kell fűrészeltetni, nehogy a szél kidöntse, de úgy akarja, hogy rá lehessen tenni egy madáretetőt.

Micsoda adományt kapott, minden pillanatot örömmel és reménnyel él át! 

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése