A hócsoda-ünnep

Csiporka és Bíborka karácsonya

– Csiporka! Gyere gyorsan! – kiabált döbbenten Bíborka a virágbolt ablakából kinézve. – Eltűnt a város színe! Minden hófehér lett!

– Csakugyan elvarázsolódott! – ámult Csiporka is a jégvirágos ablaküveg réséhez nyomva az orrát. – Ibi! Gyere gyorsan!

– Nincs semmi baj, bogárkáim! Csak leesett végre az első hó.

– Mi az a hó? – néztek rá a bogárkák.

– A levegőben – bármilyen hihetetlen – mindig van vízgőz.

– Komolyan?? – hitetlenkedett Bíborka. – Észre sem vettem, hogy akár az orrommal is ihatnék!

– Hát, azért az nem lenne lehetséges, hiszen icuri–picuriak a cseppek – mondta Ibi, majd folytatta. – Ez a rengeteg cseppecske odafent felhőkké válik. Ha a felhőben lévő vízcseppek megfagynak, és lefelé esés közben sem olvadnak meg, akkor ezek a picike jégkristályok leszállingóznak a földre. Ez a hó.

– Ez a gyönyörű takaró apróka jegecskékből áll? – kérdezte meg elámulva Csiporka.

– Jó hatalmas lehet odafenn az ég, ha ennyi kristály belefér! – tette hozzá teljesen lenyűgözve Bíborka. – De Ibi! Miért öltöztél ilyen szép ruhába?

– Mert ma ünnep van.

– Mi az az ünnep? – kérdezte Bíborka.

– Az ünnep egy különleges nap, amire jó előre felkészíti az ember a lelkét. Már hetekkel korábban mindig arra gondol, hogyan tehetné különlegessé. Ilyenkor mindig a szívünkhöz legközelebb állókkal tervezzük a nap eltöltését. Ahogy a testünket, úgy mosdatjuk, tisztítjuk meg a lelküket is, hogy beleférjen a szeretteinktől kapott, és a nekik adott sok szeretet, szépség, megértés, kedvesség, törődés. Szép ruhát öltünk, hogy ez is jelezze, nem egy átlagos napra virradtunk.

– És ma az első hó ünnepe van? – kérdezte Bíborka.

– Nem, Bíborkám. Ma karácsony van.

– Mi az a kácsarony? – értetlenkedett Bíborka. – A kácsa az a kacsa. Olyat láttam már édesanyád udvarán. De mitől ünnep egy kacsa??!!

– Nem kácsarony, hanem karácsony! – kacagott fel Ibi, majd elkomolyodva folytatta. – Tudjátok, régen nagyon sok gonoszság, rossz történt az emberekkel. Nem hittek a saját erejükben. Azt gondolták, a vágyaik és a tetteik kevesek, így vártak egy megváltóra, aki jobbá teszi számukra a világot.

– És honnan termett nekik ilyen? Van megváltófa??? – kérdezte Csiporka.

– Nem fán terem ez sem, Csiporkám! Egy különleges képességekkel megáldott gyermek születésére vártak, aki felnőttként majd képes lesz a segítségadásra. A legendák szerint volt egy ember, akit Józsefnek hívtak. Názáretben élt párjával, Máriával. Uralkodójuk, Augustus császár meg akarta tudni, hány ember tartozik a népéhez, így elrendelte, mindenki menjen el a szülővárosába, és jelentkezzék az összeíróknál. Így József és Mária is útnak indult Betlehembe, pedig a szeretett asszony már nem sokkal állt gyermekük megszületése előtt. Amikor odaértek, jelentkeztek, majd azonnal szállást kerestek maguknak, mert Mária érezte, hamarosan világra jön a kisded.  A város egyetlen házában sem fogadták szívesen őket, így egy állatokkal teli istállóban született meg a kisfiú, Jézus. Édesanyja bepólyálta, megetette, elaltatta, s gyönyörködött benne, mint ahogy minden gyermekét szerető, gondos édesanya tette volna. A város környékén pásztorok őrizték nyájukat. Hirtelen fényesség támadt körülöttük, s egy angyal elmondta nekik, hogy megszületett a megváltó. Ha bemennek a városba, arról ismerik fel e különleges gyermeket, hogy egy jászolban fekszik, nem a puha ágyban, mint a többi újszülött. Besiettek hozzá mindannyian. Vittek maguk készítette egyszerű ajándékokat, és szeretettel köszöntötték a régen áhított megváltót, és dicsőítették Istent, aki e különleges gyermeket nekik ajándékozta.

– Igazán szép történet! – sóhajtott elégedetten Csiporka.

– Csak azt nem értem – szólalt meg Bíborka –, hogy a Jézusfiú születése hogy jön a mai naphoz!

– Ó, igazad van! Azt kifelejtettem a meséből, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük.

– A várakozást is? – kérdezte Bíborka, mert, ha igen, akkor már értem, miért áll annyi ember ott szemben a buszmegállóban.

img_20171210_0002-crop.jpg– Azt is, de nem úgy, ahogy te gondolod, Picipillém. November 30–ához, Szent András napjához a legközelebbi vasárnapon indul az advent, az eljövetel várása. Az emberek koszorút készítenek, rajta négy gyertyával, melyek közül az első, a második és a negyedik lila. Ez a katolikus egyháznál a bűnbánat színe, míg a harmadik rózsaszín, mert azt az öröm vasárnapján gyújtjuk meg először.

– Előszöööör?? Hát nem csak egyszer gyújtanak meg egy-egy gyertyát? – csodálkozott Bíborka.

– Nem bizony! Minden adventi vasárnap eggyel többet gyújtunk meg, hogy egyre növekedjen a fény a lelkünkben.

– Mi miért nem gyújtottunk egy gyertyát sem, Ibi? – nézett rá szomorúan Csiporka. – Én is szívesen növesztgettem volna a szeretetlángokat…

– Kérlek, ne gondold, hogy nem vagytok fontosak a számomra! – lábadt könnybe Ibi szeme.  – Elkészítettem a koszorúnkat. Eldugtam előletek, hogy meg ne lássátok idő előtt, amilyen kis szemfülesek vagytok – mosolygott a bogárkákra. – Aztán, mivel folyton nyitva volt a virágbolt, mert karácsony előtt még vasárnap is nyitva szokott tartani minden üzlet, teljesen megfeledkeztem róla. Ne haragudjatok! Most viszont felöltözünk, veszünk a piacon egy kis fenyőt.

– Minek kell a lakásba fenyő? – nézett rá Csiporka.

–  Az erdőnkben volt néhány hatalmasra nőtt, illatos lábú. De egy sem vágyott szerintem házban lakásra! – tette hozzá Bíborka.

– Nálunk is csak Vízkeresztig, vagyis január hatodikáig lesz, utána kiültetjük kora tavasszal mami kertjébe. Ha hazahoztuk, feldíszítjük, és meggyújtjuk a gyertyáinkat is. Körbeüljük és énekelünk.

– Én nem tudok egy karácsonyi dalt sem – jegyezte meg Bíborka.

– Majd mami tanít nektek!

– Éljen! Eljön Márti mami is! – sikították örömükben a lányok!

– Vele együtt pont olyanok leszünk, mint az adventi gyertyák! – mondta Csiporka.

– Mi leszünk a négy szeretetfények! – ragyogott fel Bíborka arca. Vegyük meg gyorsan azt a fenyőt, és induljunk édesanyád elé! Alig várom, hogy ideérjen!

Ibi egy szót sem tudott szólni. Meghatódott a bogárkák feltétlen szeretetétől. Úgy érezte, csakis a Jóisten irányíthatta hozzá őket azon az őszi napon, mert tudta, szüksége van olyan igazi barátokra, akikkel szebbé tudják tenni egymás életét.

***

(A szerző Facebook oldala ITT.)

 

Írta, és az illusztrációkat rajzolta:
Molnár Ágnes
Written by
Szerző: 2018. 02. 05.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Tanya

Biszák László alkotása A  festő, aki   komplett  képekben  gondolkodik,  vagy  csak  ráhagyja  az  ecsetére, hogy  dolgozzon,  máris  kikerekedhet  keze nyomán egy tájkép, és  ha  van  még festék a palettán ... Tartalom megtekintése

Őszikék 22 – 11 

Bíró Ernő alkotása Lám-lám  idén is eljött minden  híresztelés ellenére az  ősz!  A  nyár  perzselő  volt,  áhítoztunk   az  esőre, kis  lehűlésre,  és  mutató újját  felemelve  hozott  rosszakat,  viharokat, lehűlést ... Tartalom megtekintése

Kertész  utcai  ház, Győr

Hargitai Beáta alkotása …már 2024-et  írunk,  és  2020-ban  készítettem  ezt  a kis  képet.  Révfalut  jártam,  kerestem  az  emlékeket,  lassan  az  épületek  is  úgy  kipotyogtak  a  szitán,  eltűntek  mint  a pergő ... Tartalom megtekintése

Lagúna

Huszár  Boglárka alkotása Lagúnáknak nevezik az atollok korallzátonyától körülzárt vízfelületet is. Magyar neve az olasz laguna szóból ered, melyek jelentése tavacska, pocsolya; végső forrása az azonos jelentésű latin LACŪNA. (Wikipédia). ... Tartalom megtekintése

Fornax

Tüttő József alkotása Képzeletem összes  zugát    nézegetem   az  elvonatkoztatott  témát   bontogatva  ami  a jelenkor megváltozott  világát   képviseli.  A  múlt század  embere  vagyok,  ahol  a tárgyak  tárgyakat ... Tartalom megtekintése

“Nem nyitok vitát…” 

Tüttő József alkotása Két  krumpli  egy  zsákba  hiába  nagy a zsák,  akkor  hátra  arc,  és  úgy  vitáznak  mint két  felfújt  hólyag.  Tüttő  József  két  figurát  állít  elénk,  hogy  fejtsük  meg ... Tartalom megtekintése