→ - Magazin → Pár perc próza → →

Köcsögöt fótoznyi

Írta: Péter Béla − Marika! Marika! Itt van a drótostót az utcában! − kiáltott be hozzánk Pástétné, de a következő pillanatban már a drótostót hangja is behallatszott, amint rikkant az... Tartalom megtekintése

Lélekfoltozó

Írta: Antal Anikó Azon a vasárnap délután a kislány könnyei lassan összemosódtak az esőcseppekkel, és fekete, ujjlenyomatszerű maszattá formálódtak a bazsarózsa vörös orcákon. Fekete gumicsizmájára megsárgult levelek tapadtak, mohazöld nadrágját... Tartalom megtekintése

A szárnyaid véresen lógnak

Írta: Vaskó Ilona  …mosod a nyár szennyesét. Az izzadt, fülledt, szerelem szagú szennyest. Mosod már régen. Fehéríted. Sehogy nem múlnak a foltok. Mindig újra és újra ugyanott eszed le a... Tartalom megtekintése

Kéz, amely az ablakot nyitja

Írta: Kulcsár Attila A nyaralót csak ritkán látogatja a család. Pedig minden komfortja megvan. Egy háromosztatú parasztház – korszerűsítve.  Tisztaszoba, konyha, lakószoba, amelynek a végében egy kis fürdőszobát is kialakítottak. ... Tartalom megtekintése

Cseresznyeidő  

Írta: Arany Piroska     Járja a szóbeszéd, hogy ez a mostani hosszú tél, meg a húsvéti hóvihar, meg hogy a méhek is fáznak, nem röpködnek a virágra, nem lesz itt... Tartalom megtekintése

Elvarázsolt kastély

Írta: Antal Anikó Töredék Zs. A. hétköznapjaiból Nem érzek semmit, csak a zsibbadást, ami lassan kúszik végig a testemen, a lábujjamtól egész a homlokomig. Befészkeli magát a fejembe, ráül az... Tartalom megtekintése

Kell-e még a jó balalajka?

Írta: Kulcsár Attila Amikor a hüvelygomba reklám a sokadik percet veszi el az életemből, már szentségelek, mert nincs rá szükségem. A legutóbbi, amire odafigyeltem, egy pelenkareklám volt, amitől az unokám... Tartalom megtekintése

Testvéri szeretet

Írta: Arany Piroska     Nekem van testvérem, úgy hívják, hogy Mátyás, mert Mátyás napkor született, csak mi úgy mondjuk neki, hogy Matyi. Mérges rám, mert én úgy hívom, hogy... Tartalom megtekintése

Kinek mutassam meg az esőt?!

Írta: Vaskó Ilona Nyári ruhában, mezítláb álltam az útszéli homokban. Az aszfalt okádta magából a forróságot, amibe az autók mély vályút vágtak. Már hetek óta fülledt napok követték egymást, de... Tartalom megtekintése