→ - Magazin → Pár perc próza → M. Szlávik Tünde → →

Szindbád, a védelmező

Írta: M. Szlávik Tünde Szindbád szerette a vidám nőket. Az éteri mosolyúakat, akiknek nevetése olyan, mintha meghasadna a mennybolt kárpitja, s átragyogna rajta a Nap;  a csöndesen, befelé kuncogókat; azokat,... Tartalom megtekintése

Nem addig van az…

Írta: M. Szlávik Tünde Lant Erna sokféle háztartási bölcsességet ismert: a takarításnak csupán a hiánya látványos, a vizes törülköző férfikéz érintése után  laza kupacba ugrik össze, mely folyamatot a fürdőszobaajtó... Tartalom megtekintése

Az én hősöm

Írta: M. Szlávik Tünde Harmincnyolc éve…Kimondani is sok… Harmincnyolc éve az én hősöm −  na jó, a mi hősünk −,  Berci, azaz Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, a világűrben... Tartalom megtekintése

Egy lélekkel lépteim előtt

Írta: M. Szlávik Tünde Amikor ’44 őszén a románok bevonultak kis szabolcsi falunkba, az akkor alig öt hónapos édesanyám életét a szomszédék csecsemője mentette meg. A családi legendárium szerint a... Tartalom megtekintése

Ikarosz a tuja tetején

Mottó: „A repülés a létezés legcsodálatosabb lehetősége: olyan határtalanság és szabadság érzése, ami mások érdekeit sem sérti. Boldogságos repülést!” (Nagy Farkas Dudás Erika) Írta: M. Szlávik Tünde Tivadar egy szép... Tartalom megtekintése

Ha majd elvirít a gyöngyvirág

Drága Szindbád! El sem tudja képzelni, milyen boldog voltam, amikor elutazott. Kérem, ne értsen félre, nem a távozásának örvendtem én, hanem az újbóli viszontlátás lehetőségének. A vágyakozás virágaival feldíszített éji... Tartalom megtekintése