Györtelek

Vannak olyan emberéletek, amelyek nemcsak a családnak, de a környezetnek is példaként szolgálhatnak. Ilyen mozgalmas életet él Nagy István családja körében. Lokálpatrióta. Ebben a szellemben nevelték, így ő is így nevelte feleségével négy gyermekét, most pedig unokáit.

Györteleken 1925. október 31-én iparos családba született. Apja Nagy Miklós csizmadiamester volt, és remek lábbeliket készített. Híre volt a környéken. Az idősek ma is emlegetik, hogy módos legényeknek az esküvői csizmáit kézzel varrta, mert azt is megfizették. Édesanyja Igaz Ágnes Vámosorosziban született, és férjéhez jött Nagy Miklóshoz, hogy mesterné asszony legyen.

Hogy is indult az életbe? Hárman voltak testvérek − mondja −, Julianna, György, és jómagam. Az iparos család szemléletével előbbre járt a falu átlagától. A szülők a tanulást mindenek elé helyezték. Így történt, hogy a hat osztály után magántanulóként négy polgárit végzett. A háború viszontagságai e térségben jobban nehezítették a továbbtanulást, vagy az elhelyezkedést az iparban. Így alakult, hogy egy kis csalással tizenhét és fél évesen (mert a vasút 18 év alatt nem alkalmazhatott) Dés-Zsibó térségében vasútépítéshez felvették, mivel Erdély felszabadult. Kellett a gyors helyreállítás. Tartós állomáshelye 1944-től a mátészalkai vasúti osztálymérnökségen lett. A feszes és pontos munkát ott szokta meg. A pontos munkakezdés, a munka fegyelme, az aprólékos, pontos nyilvántartás a vérébe ivódott, és tart a mai napig, hisz bizonyítja most is a naprakész, és évekre visszamenő „naplóírása”. A vasútnál töltött többféle beosztás után végül anyagcsoport-vezetőként ment nyugdíjba. Folyamatosan vasúti dolgozó lehetett, mert innen nem vitték katonának a férfiakat. Mégis a hadiszerencse nem szegődött mellé, mert egy vasútépítési szakaszon munka közben felrobbant egy kézigránát, és jobb szemét kivitte. Neki is kijutott mégis a háborús emlékekből.

Teltek az évek. Közben a fiatal emberből 1946 III. hóban nős ember lett. Feleségül Andrási Matildot, helyi györteleki lányt választotta, kinek édesapja Ujfalusi Lajos nagyságos úrnál 40 évig parádéskocsis volt. Házasságukból négy gyerek született. István 1946-ban, ki Budapesten szolgál a rendőrségen, Zsolt és Attila unokái sok örömet szereznek, ha hazalátogatnak. Miklós 1948-ban született. Agrármérnök végzettsége révén a Mátészalka Állami Tangazdaságban vezérigazgató-helyettesi beosztásig vitte. Jelenleg országosan ismert vállalkozó. A szegedi Pick és más országos húsfeldolgozó üzemeknek állandó vágóállat-beszállítója. Apai büszkesége, hogy fia nem érezteti a (testvérével) jobb vagyoni helyzetüket, elért társadalmi sikereit. Éva menyükkel a tisztelet és szeretet kölcsönös. Lányukká fogadták. Itt is két fiú viszi tovább a Nagy család nevet, Nándor utolsó éves orvostanhallgató, Ákos III. gimnazista, de ő farmergazda lesz. János fiuk 1949-ben született, szintén Budapesten él. Kőműves szakmájában sok megbecsülést − kétszeresen kiváló dolgozó −, kitüntetést kapott. Itt két lány, Beáta és Anikó frissíti fel a nagyszülői házat, a sok fiúunoka közt.

Erzsébet zárja a sort, 1954-ben született. Férjével ők laknak együtt a szülőkkel az ősi telken, Béla unokájával. A szülői szeretet együtt tartja a családot. Mi adta az élet értelmét? A család és a munka. Az önzetlen segítés másokon, a sok közös és társadalmi munka a közösség javára.

Emlékezni is sok, nemhogy végbe vinni − ahogy sorjázza. A legemlékezetesebb a közigazgatásban eltöltött társadalmi megbízatás.  Tanácstag volt 3 ciklusban, majd 5 évig az 5 község nagyközségi közös tanács tagja. Járásbírósági ülnök 4 éven át, ahol sok jogi ismeretet szerzett, és igazságérzete fontos döntéseknél jó szolgálatot tett.

Györtelek székhellyel ’58-ban hatodmagával − a falu bankját − a takarékszövetkezetet megalakították.

A helyi sportkör elnöke is volt. Hiteles embernek ismerték. Ahova beválasztották, ott jól képviselte az érdekeket. E megbízatásokat nem pártutasításra végezte, hisz soha nem volt párttag. A vasútnál üb-elnök volt és szakszervezeti tag, ezen belül (tíz évig) vezetőségi tag.

Sokoldalú érdeklődési körébe a vallás gyakorlása is belefért. A református egyház életébe is aktívan bekapcsolódott. Presbiterséget 1978-94 között elvállalta.

Példaként szolgálhat másoknak ma is. Elismeri, hogy ezeket csak egy megértő, és jó feleség segítségével tehette. Az érdem így közös. A feleség munkabírására jellemző az is, hogy 18 évig a tsz-ben is dolgozott, hogy a gyermekek taníttatásához az anyagiak biztosítva legyenek.

− A sok gond, emlék, és öröm közepette a legnagyobb mégis az volt, mikor Isten megengedte, hogy megünnepeljük az 50 éves házassági évfordulónkat − emlékezik Nagy István. Miklós fiam szervezte Mátészalkán a Betéri-féle panzióban, ahol hatvanan vettünk részt. Bartha Béla tiszteletes úr újra összeadott bennünket.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)