Böszörményi Istvánné

A Rippl-Rónai Emlékmúzeum teremőre

Kaposvár

A törékeny, a fényben szinte csak a főbb kontúrokkal kivehető kékruhás hölgy, mintha egy Rippl-Rónai zsánerkép megelevenedett alakja volna. A könyvet letéve köszöntésünkre felállt a padról, ahol épp olvasott. Ráadásul olyan, mint a pár éve elhunyt nagynéném, így a megszólítással kissé bajban voltam.

A műterem maga is egy kiállítás, képekkel, bútorokkal, tárgyakkal. És akkor azt kérdezi Erzsi néni, nem zavarja önöket, ha beszélek az itt látottakról? Az előbb még gépi hang mutatta be a műtárgyakat a kastélyban. A művész hálószobájában az ágy fölött függő Móricz portré gondolatban egy pillanatra Tiszacsécsére vitt. A zsúpfedeles házacska melletti szobor arca villant elém. Itt egy 83 éves asszony, aki három évvel a művész halála után született, visszarepít az időben, és úgy beszél a kertről, a képekről, mint a saját életéről. Egyébként ez így is van, ebben az épületben van a lakása, itt dolgozott a ház gondnokaként, itt élte túl férje, gyermeke halálát, és innen vitték tavaly a kórházba, hogy megakadályozzák, hogy a rák elvigye. Őt nemcsak a munkája, hanem az élete is ideköti. Tapintatosan közli, azért ilyen gyenge a hangja, mert az altatáskor használt cső kicsit megsértette a gégéjét. Máris mondja: „Lazarine asszonynak is rákos betegsége volt, és a doktor úr, akinek a hátsó kis épületben, ahol a konyha volt régen, volt berendezve egy kis rendelő, ott vizsgálta, kezelte az asszonyunkat. Ő híres orvos volt, a festő úr unokaöccse, Martyn doktor, a hegyi professzor. Mert tetszik tudni, ő egyetemi tanár volt, de gyakran gyógyította a helybelieket, ha itt volt. Van erről emléktábla is.”

Miután elsorolja a festő testvéreit, azok gyerekeit, megállapítja, hogy ez a Róbert járt Lazarine asszonyhoz a legszorgalmasabban, biztosan azért lett az örököse is.

A műteremben lévő tárgyakról szólva rögtön elárulta, mennyire jártas a művészetekben, mert lemondóan megjegyzi, míg beteg volt addig hozták ide az egyébként szép szőnyeget, de rám néz, és egyetértést várva kérdezi: tessék mondani, minek egy műterem padlójára szőnyeg, nem illik ez ide. És az a kályha se volt itt, csak valamiért idetették a sarokba. Ez a másik, mutat a szoba túlsó részére, ez volt itt, amikor ezt a műtermet még használták. Na de jól van ez így,  sóhajt beleegyezően. Az asztalon friss a virág a vázában, elmondja, hogy arról mindig ő gondoskodik, és bizakodva közli: megígérték, hogy amíg bírom, gondozhatom ezt a termet. Azelőtt, amikor nyugdíjba mentem a gondnokságból, fent voltam (mármint a kastélyban) teremőr, de a betegségem után örülök, hogy itt lehetek.

Kicsit csapongunk, nem szokványos látogatók módjára viselkedve kérdezgetek, és korát meghazudtolóan, minden válaszában felveszi a pillanat ritmusát. A falon lévő cigányzenészekről meséli, hogy ők miért voltak híresek, de nem azt, ami olvasható, hanem, hogy milyen volt a festővel való viszonyuk. Mutatja, hogy cifraszűrben az a festő úr, és hogy mindenki valaminek be van öltözve, mert ez egy olyan mulatság volt, hogy Rippl-Rónai cifraszűrt viselt. Szerette a zenét, és erről eszébe jut, hogy felhívja a figyelmemet, milyen szép keze volt.

Lazarine asszony felől érdeklődök, mert érdekel, hogy maradhatott itt egyedül férje halála után haláláig, még húsz évig.

–  Hát ő nagyon érdekes volt, lehetett vele magyarul beszélni, de egy kicsit nehéz volt érteni. Olyan furcsán öltözött, mindig szűk hosszú szoknyában volt, hegyes orrú, de lapos cipőben járt, mert magasabb volt, mint a festő úr, a szép haját is oldalra csatolta. Átjárt a ház mögötti szomszédokhoz is, azok egyszerű nádfedeles házban laktak.  Egyébként a szőnyegeket nagyon szerette. A falon lévő szőnyegképeket ő hímezte. Elég magányosan élt. A háború alatt járt ide ugyan lóháton egy katonatiszt. Suttogtak itt erről, de én azt hiszem csak fájdalmat okozott neki, becsaphatta. Egyébként is sokkal fiatalabb volt – zárja le magában a kételyt.

Arca, alakja, mozdulatai, mint egy megelevenedett festői pillanat, amint a művészetről beszél. Az asszonyok megörökítésében oly tapintatos egykori házigazdának most nem lenne nehéz dolga, mert a kort kijátszó szellemi frissesség megszépíti ezt a halálos betegséget legyőző idős hölgyet. Csak a keze árulja el, hogy valaha fizikai munkát végezhetett. A koradélutáni fényben a műtermet körülvevő eper és meggyfák alatt mutatja, hol volt a szőlő, milyen bokrokat ültetett ő ide korábban, és mesél arról, hogy kik jártak ide, melyik alkotás született a kert egyik vagy másik részében, miközben kínálja az érett gyümölcsöt, szedjük csak nyugodtan, kóstoljuk. Igen üdítő az, kár, hogy ő nem eheti. A fűben egy több helyen megsérült női márvány akt fekszik. Kérdésünkre, hogy mi történt, a legtermészetesebben mondja, a vaddisznók jártak itt, azok túrták fel a fák alját, akkor törtek le belőle darabok. Nincs félelme emiatt, megjegyzi, mikor és miért járnak erre, és hogy voltak kicsinyei is, a nyomokból ítélve. A tennivalók közül most a legfontosabbnak azt tartja, hogy a kiszáradt fát le kell fűrészeltetni, nehogy a szél kidöntse, de úgy akarja, hogy rá lehessen tenni egy madáretetőt.

Micsoda adományt kapott, minden pillanatot örömmel és reménnyel él át! 

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése